Telefon 1.
A wikipédia szerint – mára már a magyar köznyelvből kikopott nevén „távbeszélő” – olyan távközlő eszköz, amely a hangot a készülék mikrofonjának segítségével elektromos jelekké alakítja át és azt különböző módon nagy távolságra továbbítva, a telefonkészülék hangszórójával újra hallható hanggá alakítja. A telefon lehetővé teszi, hogy az emberek egymással olyankor is tudjanak beszélgetést folytatni, amikor hallótávolságon kívül tartózkodnak. A telefon ma az emberek közötti személyes kommunikáció egyik alapvető és meghatározó eszköze.
Hogy ne untassuk olvasóinkat a telefon feltalálásának történetével, fajtáinak leírásával, nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy ma már óvodáskorútól az aggokig – szinte mindenkinek – van mobiltelefonja. Az megint más lapra tartozik, hogy kinek milyen mobilja van, s mire használja. A legkisebbek és a legidősebbek mobiltelefonja az értük felelős, felnőtt családtagok „nyomkövető”, ellenőrző eszköze, esetleg segélyhívó, ha a tulajdonosa ismeri az erre szolgáló jelet /gombot/.
A vezetékes telefon kényelmesebben kézbe fogható kagylójával, általában az idősebbek kedvence. Ragaszkodnak hozzá, s ma már kedvező feltételek mellett, fillérekért hívhatják barátaikat, távoli, vagy közelebbi családtagjaikat. Akár órák hosszat is beszélgethetnek. A házhoz, lakáshoz, ágyhoz kötött, mozgássérült embereket ez köti össze a világgal. Határozottan kijelenthetjük, hogy a telefon – ma már – nemcsak a fiatalabb nemzedékeknek, hanem főként a legidősebbek számára nélkülözhetetlen!
/2009. December/
(Alsószeli, 1939. május 31.) újságíró, szerkesztő. 1971-től 1984-ig a Nő c. hetilap főszerkesztője. 1984 végén leváltották, mivel a kiadó szerint „letért a marxista platformról és nacionalista megnyilvánulásoknak adott hangot”. 1990-től a Szabad Földműves főszerkesztője, ahová e tisztség betöltésére a lap munkatársai hívták meg. 1990-ben létrehozta a Gazda Kft.-t, amely 1991-től kiadta a Szabad Földműves Újságot, mint napilapot.
3 Comments