Hóból, hidegből most több jutott, mint az utóbbi évek bármelyikében. Tavaszra készülnek a kertészkedők, s a változékony időjáráshoz igazodva a fűtött üvegházakat, fóliasátrakat a túl erős napfény miatt árnyékolják, vagy a rátapadt havat, jeget le-lesöpörgetik róluk, hogy megfelelő fénymennyiséghez juttassák a csírázó magvakat, cseperedő palántákat.
Kevesebb nitrát – jobb egészség
Aki maga termeli a család konyhájába kerülő retket, újhagymát, salátát, az arra törekszik, hogy a talajba csak a minimális mennyiségű műtrágyát juttasson: vagyis alapvetően érett, rostált komposzttal teríti a téli zöldséghajtatásra kijelölt fóliában, vagy üvegházban kialakított ágyásokat. Az ilyen földből egyenletes arányban szívódnak fel a tápanyagok. A nitrát, jóllehet szintén értékes tápanyag, s minden növény számára szükséges ez is, akkor válik egészségkárosítóvá, ha nem alakul át időben, még a betakarítás, szedés előtt, s elraktározódik a zöldségfélékben. Az emberi szervezetben pedig nitritté alakul, amely a vér oxigéncseréjét gátolhatja.
Amikor (az 1960-as években) először észlelték a bébiételekben lévő nitrát miatti cianózisokat, akkor kezdték el az erre vonatkozó kutatásokat komolyabban végezni.
Most már tudjuk, hogy a nitrogén adagolásával a növényekbe felszívódva, az a napfény hatására nitráttá alakul át. Kedvezőtlen körülmények között (túl sűrűn ültetve, vetve, rossz időpontban felszedve, vagy tárolva, a növényben maradt nitrát nitritté alakulhat. Mivel télen kevesebb a napsütés, az ilyenkor termesztett saláták, hagymafélék, paraj, mángold, stb. sokkal több nitrátot tartalmaznak, mint a szabadföldben, tavasztól őszig termesztettek.
A legnagyobb mennyiséget a növények vegetatív részei tárolják, a szár, a levél, a gyökér. A virágokban, termésekben, magvakban sokkal kevesebb található.
Nagyok a különbségek a növények nitrát-raktározó képességei között is. Igen keveset tartalmaz a burgonya, bimbóskel, vöröshagyma, halványított spárga, paradicsom. A zöldbab, a cukorborsó, a brokkoli, karalábé, karfiol, valamint a római saláta és a fekete gyökér szintén elenyésző mennyiséget.
Viszont a spenót, a mángold, a sárgarépa és a póréhagyma már közepes nitrát-gyűjtőnek számít.
A hónapos retek, a fejes saláta, az újhagyma (ha hajtatjuk) elég nagy mennyiséget tárol belőle. Azonban – általában – nem fogyasztunk egyikből sem akkora mennyiséget, hogy ártalmassá váljon. (A WHO az élelmiszerek elviselhető nitrát-mennyiségét 3,6 mg/kg testsúly/nap értékben határozta meg.)
A piacon, áruházakban vásárolt zöldsaláta, vagy szárzeller esetében, azon kívül, hogy alaposan megmossuk, mást nemigen tehetünk. A fejes saláták esetében,a külső levelekben magasabb a nitrát-tartalom, ezért ezeket (általában sérültek is) ne használjuk fel. Csak remélhetjük, hogy kisebb mennyiségekben fogyasztva, a téli friss zöldségfélék sem ártalmunkra lesznek, hanem egészségünkre válnak.
Ha friss zöldségre vágyunk
Ilyenkor már gyakran ránk tör a „legelhetnék”, kívánjuk a zsenge tavaszi zöldségeket, a klorofill ízét és illatát. A legkézenfekvőbb, ha zsázsát hajtatunk. Akármelyik fűtött lakás ablakpárkánya megfelel erre a célra. Elég a műanyag tálkába egy vattaréteg, amelyre szobahőmérsékletű vizet öntünk. Rászórjuk a magot, s néhány óra elteltével már érezhetjük is kellemesen fűszeres illatát. Két-három nap múlva teljesen kicsírázik, s gyorsan zöld, nyírható, sűrű fűvé növekszik. Kenyérre, kiflire szórva, salátákba keverve fogyaszthatjuk. Ne felejtsünk el naponta vizet juttatni a gyökérzetéhez. A legtisztább C-vitamin-forrás.
De – búzát, rozst, zabot, árpát, lucernamagot, mustárt, repcét, retket, lencsét, babféléket ugyancsak csíráztathatunk. A csíranövény – maga a tiszta életerő. Fontos, hogy az üveg, vagy a csíráztató edény tiszta legyen, s megfelelően öblítsük le, majd tartsuk nedvesen a csírákat. Növényi csírákat még véletlenül se vegyünk készen, műanyag tasakokba csomagolva! (Jusson eszünkbe a németországi fertőzött csíranövények körüli botrány.)
Kevés fáradsággal érdekes szórakozás még a gyerekek számára is, figyelni, hogyan pattannak fel a magok, s kelnek életre a szemünk láttára.
