A legényvirág
A legényvirág az utóbbi évtizedben vált világszerte szinte a legnépszerűbb szobanövénnyé a Zamioculcas zamiifolia, amelyet sokféleképpen becéznek. Nemcsak legényvirágnak, agglegénypálmának is hívják és ZZ pálmának is. Ez a kontyvirágfélék (Araceae) családjának egyik nemzetsége, melynek egyetlen faja a Zamiaculcas zamiifolia. Kelet-Afrikában őshonos, trópusi évelő növény. Eredetileg a cikászok nemzetségébe tartozik.
A modern otthonok, kiállítótermek, irodaházak csupa üveg, csupa kő ragyogásában éppen ez a szívós, bőrszerű leveleivel ékeskedő legényvirág képviseli az ős, az elpusztíthatatlan természetet.
Nagy népszerűségét nemcsak különleges alakja, szép, fényes, sötétzöld levélzete, különböző méretűvé nevelhető méreteinek köszönheti, hanem elsősorban annak, hogy rendkívül strapabíró. Nemcsak száraz irodákban, a túlfűtött panellakásokban is kitűnően érzi magát és zavartalanul fejlődik.
Földalatti gyökérgumói tápanyagok és víz raktározására szolgálnak. Szintén földalatti rügyeiből hajtanak ki a szivacsos szerkezetű levélszárak, és azokon, kétoldalt, felváltva ülnek a tojásdad, igen fényes, sötétzöld levelek.
Épp ezért, egyetlen igénye, hogy ne öntözzük túl!
Vastag, húsos levelei és különleges gyökérrendszere igen sokáig tárolja a vizet. Ha már úgy látjuk, hogy a növény földje teljesen ki van száradva, a levelek és a gyökerek akkor is tele vannak vízzel.
És, ne hagyjuk fázni! A hőmérséklet, amelyen tartjuk, ne legyen 21 C foknál alacsonyabb.
Ha megfelelően gondozzuk zámia-pálmánkat, elérheti akár a másfél méter magasságot is, sőt – virágozhat is.
Gondozása rendkívül egyszerű, ha nem visszük túlzásba az öntözését, (szobahőmérsékletű vízzel öntözzük, kisebb adagokban), ha nem ültetjük túl nagyméretű edénybe, s csak háromévente végzünk részleges talajcserét. Világos, de nem közvetlenül napsütéses helyre állítsuk. Viszont a nagyon árnyékos helyen csak vegetálna, tehát ettől is óvjuk.
A tőzeg alapú virágföld megfelelő a számára, de ezt fellazíthatjuk némi folyami homokkal és kéregzúzalékkal.
Tartó tálkájába terítsünk apró kavicsokat, arra állítsuk a cserepét, hogy a felesleges víz kifolyhasson belőle. A hosszúkás alakú kaspókban, virágedényekben mutat igazán jól.
Csodálatosan egyszerű a szaporítása: leveleit, szárukkal lefelé, a hajtató tálkába, homok: tőzeg keverékébe duggatjuk.
De átültetéskor, egy-egy gyökérgumóját leválasztva is ültethetünk belőle, hogy azok újabb cserepekben nőjenek tovább.
Türelmes várakozásunk eredménye: a levelek mellett megjelennek a gyökérgumók és a kis gyökerek.
Nyáron kitehetjük a szabadba is, de felesleges kockáztatnunk, ha odabenn jól érzi magát.
