A bromélia
A XVI. Században kerültek a trópusi Amerikából Európába a bromélia-félék, köztük az ízletes gyümölcsöt termő ananász is. Eleinte csak a királyi kertészetekben foglalkoztak az ananásszal, később főurak is termeltették. Drága volt a termése, ezért nem nagyon vált elterjedtté.
A közel 500 fajt magába foglaló népes bromélia család sok faja epifita, korhadéklakó. Érdekes egzotikus alakjuk, mutatós virágzatuk miatt megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük.
A modern lakásokba különösen jól illeszkednek be. Nagyon dekoratívak, ha száraz ágakra telepítjük. A mohával, kevés földdel a ládába, tálakba illesztett ágakra erősített broméliák a fényviszonyoknak megfelelően elhelyezve, nagyon szépen fejlődhetnek. A kisebb-nagyobb virágtölcséreikbe töltve a vizet, egyszerű a gondozásuk.
Napos, meleg helyen fejlődnek a legszebben, de nem kényesek, megélnek a félárnyékban is.
Aechmea – lándzsarózsa, urnavirág
Az egyik legnépesebb nemzetség. Dél- és Közép-Amerikában 150 faja él. Közülük sok értékes szobanövény.
Aechmea fasciata – csíkolt lándzsarózsa a száraz helyiségekben is szépen díszlik. Széles tölcsért alkotnak a kb. 50 cm hosszú és 6 cm széles, ezüstösen fehér pikkelyekkel fedett levelei. A július-szeptemberben nyíló, kék virágai elnyíláskor pirosodnak, a fedőlevelek rózsaszínűek lesznek.
Aechmea bracteata – az előzőhöz hasonló, csak szélesebb levelei nagy rozettát alkotnak. Erősen tüskézett levelei alul fehéren pikkelyesek. Virágszára fehéren molyhos, fellevelei pirosak, a virág halványsárga, zöld fedőlevéllel.
Aechmea candida – értéke a téli virágzás. Tölcsér alakú rozettáit szürkén pikkelyezett, merev, zöld levelek alkotják. Szerteágazó virágszára piramis alakú, kehelyvirágai sárgák, a párták fehérek. Napot kedvelő, de a nyári erős napsütésben ajánlatos árnyékolni. A melegben a tölcsérek vízzel teltek legyenek, mert sok párát kíván, vagyis gyakran permetezzük. Télen ne szálljon 15 C fok alá a hőmérséklet.
Aechmea miniata – bogyócskás lándzsarózsa igen hálás, arasznyi dísznövény. Hosszú, 3-4 cm-es levelei lilászöld színűek. Piros-kék virágai a körkörösen elhelyezkedő levelek közepéből törnek elő, tavasszal nyílnak. Bogyótermése is sokáig díszíti.
Az összes broméliafélék közül a leghálásabbak a Billbergia-féleségek.
Billbergia nutans – bókoló bilbergia: a keskeny, szürkés levelű, szép rózsaszín fellevelekkel fedett bókoló kocsányán sárga-kék szélű virágait lakásban tartva, minden évben január elején hozza.
Billbergia speciosa – szélesebb, nagyobb levelű, színesebb.
A bilbergia-fajok sok humuszt, laza talajt kívánnak. Talajukba darabos lomföldet, páfránygyökereket, mohát keverjünk.
Az összes bromélia gyorsan fejlődik, ezért egy-két évenként, tavasszal, az elvirágzás után, ültessük át. Sarjakkal is szépen szaporítható.
Tudnunk kell, hogy az elvirágzott növényrész elszárad, tehát el kell távolítani. Helyette azonban új sarjad. Ha több sarjat is hajt a növény, hagyjuk meg, mert egyetlen sarj nem elég mutatós.
