Hol vannak a nagypapák…?

nagyapa férfiak

A városi panelházban – ott élő ismerősöm elmondása szerint – a régi lakók közül már csak a hetven év feletti özvegyasszonyok élik, vagy tengetik hátralévő napjaikat (élvezik nyugdíjas éveiket). A férfiaknak, ki agyvérzésben – ki infarktusban halt meg, vagy a rák vitte el – ötvenöt-hatvanöt éves korban véget ért az életük.

Faluhelyen, csak azok között, akiket személyesen ismerek, ötven-ötvenöt éves korban maradtak özvegyen gyermekeikkel, egyik napról a másikra a családanyák, feleségek. Munkabaleset, tragikus szerencsétlenség, gyors lefolyású, későn felismert, már gyógyíthatatlan betegség ragadta el a férjeket, a még kiskorú gyermekek apját. Csak úgy kapásból, legalább tíz családot tudnék felsorolni, ahol az unokák sosem ismerhették meg a nagyapjukat. A felnőtté nevelés, a fiatalok családalapításának segítése az anya vállára szakadt.

A nők átlagos életkora Szlovákiában 80,2 év. Hét évvel élnek tovább, mint a férfiak. A férfiak, akiket a szív- és érrendszeri betegségek, az agyvérzés, a tüdőrák, a vastagbél és végbélrák pusztít el, amikor még élniük kéne, élvezniük igyekezetük, szorgalmuk eredményét…

Az a feszült tempó, az a pihenést nem ismerő igyekezet, hogy saját fedél, anyagi biztonság, minden meglegyen, ami kell – a kétkezi munkából élő férfiakat máig idő előtt felőrli. Az élelmiszerbiztonságért és egészségért felelős EU-komisszár szerint az unió országai a betegségmegelőzésre csupán költségvetésük 3%-át fordítják, majd ezek gyógyítására a 80%-át.

A hivatalnoki szemlélet alakítja az orvosi ellátás, a hiányos munkabiztonság feltételeit, s ezek nem látnak el odáig, ahol az országos átlagnál (ami 73,1 év) további 5-10 évvel rövidebb ideig élnek a férfiak. És ez Dél-Szlovákia, annak is a magyarok lakta régiói. Csak azért nem kapja fel a fejét a közvélemény – pedig legalább 15 éve megjelentek erről tanulmányok – mert annyira elfoglal mindenkit a hangos politikai csatározás, ami, ugye, ingyen cirkusznak szórakoztatóbb, mint a „lent” élő és munkálkodó emberek gondja-baja.

A nyugdíjkorhatár

Most megint ott van a gumicsont, a nyugdíjkorhatár 64 éve, a parlamentben. Kinek jó és miért, vagy miért nem?
Nos, aki megéri, túléli, s lesz még ereje hobbira, szórakozásra, kedve vagy módja a pihenésre, annak jó. De ha tisztességes munkával összekuporgatott annyit, hogy teljék a gondtalan nyugdíjas évekre, kevés lesz az olyan, aki négy-ötféle betegség nélkül, egészségesen vág neki az ún. „szépkornak”. Az említett felmérések szerint általában 50-55 éves korig élnek panaszmentesen a szlovákiai nők és férfiak. Mikorra tehát elérik a nyugdíjas kort, sok idejük telik majd el orvokhoz, kivizsgálásokra járással.

Mivel egyre jobb gyógyszerek, sikeresebb gyógyítási módok segítik azokat, akik igénybe vehetik ezeket, garantáltan egyre hosszabbodik – és látványosan! – az emberi életkor.
Elképesztően hosszú életkort megérő embereket láthatunk bottal araszolva, vagy hetykén bicegve. A következő évtizedekben még több lesz az öreg, meg a nagyon idős közöttük. De – most és még jó ideig a nők élnek még mindig hét évvel tovább, mint a férfiak.

És legyen elég már a ráfogásokból: úgymond azért, mert a férfiak dohányoznak, sokat isznak. Igaz, ők is rontják az átlagot.
És azok is, akik több éven keresztül vártak a munkalehetőségekre. Vagy, keletebbre nézve, még mindig odahaza tengődnek, miközben feleségük kéthetes váltásokban, Ausztriában időseket gondoz, s keresi a család számára a megélhetésre valót.

Ideje lenne egyenjogúsítani a kiszolgáltatott, bűnbaknak kikiáltott férfiakat. Mégpedig úgy, hogy a preventív egészségügyi kivizsgálásokra kötelezően elküldik őket. Úgy, hogy nem engedik a megszakadásig dolgozni a szerencsétleneket.
Elég megbirkózniuk azzal a „kötelességgel”, amit a gyermekgondozásból, háztartási munkákból a túlságosan emancipált feleségek rájuk hárítottak, ha kellett, ha nem.
Ha most azokban a családokban, ahol a dédunokák (unokák) soha nem láthatták, ismerhették a nagyapjukat (a dédpapát), elgondolkodnak a fölött, miért történt ez így, talán kiderül az igazság.
Tegyen végre a társadalom valamit azért (is), hogy a férfiak visszanyerhessék az önbecsülésüket, önbizalmukat, az erejüket, a férfiasságukat. És akkor – talán – nálunk sem lesz olyan nagy a különbség a férfiak és a nők megélhető életkora között.

Önnek ajánlott

Hozzászólás