Kékparadicsom, olaszparadicsom. Ilyen szép magyar neveket adtak a padlizsánnak (Solanum melongena), mégis idegenkednek tőle a hagyományos zöldségfélékhez ragaszkodók. Pedig igen változatos ételeket lehet belőle készíteni sütve, főzve, párolva. A padlizsán alóriaszegény, de ásványi anyagokban, A- és C-vitaminban gazdag, tehát a kímélő és az ésszerű étrendekben ott a helye. Ez a csucsorfélék családjába tartozó, melegigényes (eredetileg évelő), nálunk egynyáriként termeszthető növény, a burgonya közeli rokona. Mereven felálló, a fejlődés során fokozatosan fásodó szára 50-80 cm-es magasságot is elérhet. Főgyökere tűzdeléskor, kiültetést követően általában befejezi növekedését, azonban szerepét a 80-100 cm mélyre hatoló mellékgyökérzet veszi át. Ebből következik, hogy mélyrétegű, humuszban gazdag, laza szerkezetű talajra van szüksége. Tenyészideje 2-2,5 héttel hosszabb, mint a paprikáé.
Padlizsán palántázás
Ilyenkor, május végén, június elején, már csak (gyökerének nagysága miatt) nagy tápkockás palántáit érdemes kiültetni. Jól érzi magát a fóliasátor alatt, szabadföldben pedig, feketefóliára (50-60 cm-es sor-, illetve 30-40 cm-es tőtávolságra) ültetve. Ugyanolyan mélyre kerüljenek, mint a palántanevelés idején voltak. Tenyészideje, fajtájától függően, 110-130 nap. Külföldön, a növekedés, ellenálló képessége fokozására, a tojásgyümölcsöt paradicsomba oltják. Gondozása, öntözése hasonló, mint a paprikáé. Fényes, érett, nagy, húsos termései lehetnek sötétlilák, kékek, sárgák, vörösek, fehérek, csíkozottak. Tojásdad, vagy hosszúkás, esetleg gömbölyded alakúak. A növénynek minden zöld része mérgező. A burgonyabogár kártételétől kell óvni, ugyanis, a tojásgyümölcsöt még jobban kedveli, mint a burgonyát.
Elkészítés
Talán a nadragulyával való rokonság okán, talán azért, mert néhányan betegek lettek az éretlenül fogyasztott padlizsántól, a növény – hasonlóan a paradicsom kálváriájához – igen sokáig nagyon rossz hírnévnek örvendett. Mérgezőnek vélték, okolták az epilepsziáért és a lepráért, s épp ezért nagyon sokáig csak díszítésre használták a több színben is fellelhető, fényes héjú gyümölcsöket. A ma ismert padlizsán színe és formája igen sokféle lehet. A legismertebb a lilás-fekete héjú, de létezik halványzöld, sárga vagy vöröses héjú padlizsán is. Formájában is igen változatos a padlizsán-világ, a kicsi tojásdad alakútól kezdve a hosszúkás keskenyig sokféle formában és méretben találkozhatunk vele. A tojásgyümölcs magjai ehetőek, héját szintén nem feltétlen kell lehámozni, viszont zöld kocsánya nem ehető.
