Zöldmunkák a szőlőben

A különböző zöldmunkákkal befolyásolhatjuk a szőlő termésmennyiségét és minőségét, valamint hozzájárulhatunk növényvédelméhez is.

A fattyazás akkor esedékes, amikor a hajtások már 30-50 cm hosszúak, és fürtképződményeik jól láthatók. A célja, hogy a fölösleges hajtásokat eltávolítsuk. Ezzel tápanyag-megtakarítást érünk el és a szőlőtőkét is alakítjuk.

A kötözés a hajtásválogatást követő munka. Ilyenkor a hajtásokat a támaszhoz rögzítjük. Ezzel lehetővé tesszük, hogy a levelek és a fürtkezdemények több napfényt kapjanak. A munka gyakorisága a művelési módtól függ. A kötözéssel egyidejűleg ajánlatos hajtáskiigazítást is végezni.

szőlőbenA csonkázás vagy „tetejezés” műveletét akkor kell végrehajtani, amikor a hajtások a támaszt már annyira túlnőtték, hogy kezdtek visszaborulni. Legkorábban a gyalogszőlőket kell csonkázni, általában június első felében. A karós és huzaltámaszú ültetvényekben ajánlatos minél későbbre – július végére – kitolni. Ennek köszönhetően ugyanis növekszik a termés, javul a vesszők tápanyag- és szénhidrát tartaléka, valamint kisebb mértékben képződnek hónaljvesszők.

szőlőbenA hónaljazás a nyári rügyekből növekedő hajtások eltávolítása, amelyek a levelek hónaljában jelennek meg. Sok helyen kacsozásként, kacsolásként ismerik. Régebben az összes hónaljhajtást eltávolították, mivel úgy vélték, csak elsűríti a tőkét. Most úgy tartják, hogy növekedésük későbbi szakaszában hasonlóan fontos a szerepük, mint az elsődleges leveleknek. Ezért csak akkor kell visszacsípni két-három levélre, ha a tőke valóban túlzsúfolttá válna.

Önnek ajánlott

Hozzászólás