A különböző zöldmunkákkal (kötözés, fattyazás, csonkázás) befolyásolhatjuk a szőlő termésmennyiségét és minőségét, valamint hozzájárulhatunk növényvédelméhez is. A szőlő zöldmunkái a hajtásválogatással és a törzstisztítással kezdődnek. A zöldválogatást a kitavaszodástól függően évről évre más-más időszakban – a fakadás után kb. 2–4 héttel, többnyire május elején, közepén – kezdjük meg. A válogatás munkáját – például a tőke alakítása során – már a rügyek duzzadásakor vagy néhány cm-es hajtáshossz elérésekor is elvégezhetjük. Ebben az esetben rügyválogatásról beszélünk.
A fattyazás akkor esedékes, amikor a hajtások már 30-50 cm hosszúak, és fürtképződményeik jól láthatók. A célja, hogy a fölösleges hajtásokat eltávolítsuk. Ezzel tápanyag-megtakarítást érünk el és a szőlőtőkét is alakítjuk.
A kötözés a hajtásválogatást követő munka. Ilyenkor a hajtásokat a támaszhoz rögzítjük. Ezzel lehetővé tesszük, hogy a levelek és a fürtkezdemények több napfényt kapjanak. A munka gyakorisága a művelési módtól függ. A kötözéssel egyidejűleg ajánlatos hajtáskiigazítást is végezni.
Évi három kötözés esetén első művelet az aggatás, a második pedig a virágzás utáni kötözés. A harmadik kötözés és a csonkázás hagyományosan egy menetben végezhető, amikor a hajtások már túlnőtték a karót. Heves szélviharok után gyakran újra kell kötni a felszakadt kötéseket, különösen vékony, egyszálas kötözőanyag használata esetén. Mindig ügyeljünk arra, hogy ne szaggassuk meg, és ne zsúfoljuk össze a lombozatot a kötözéssel. Gondoskodjunk a rendellenes helyzetbe került, támaszhoz szorított levelek, fürtök kiszabadításáról.
Gyalogművelés esetén az időben elvégzett kötözésekkel biztosítjuk a függőleges hajtásállást; a merev szárú hajtások karó nélkül is képesek megtámasztani egymást. A gyalogszőlők rendszerint gyengén fejlődnek, hajtásaikat ezért rendszerint egyetlen alkalommal, általában júniusban kötözzük 40–70 cm magasságban
A csonkázás vagy „tetejezés” műveletét akkor kell végrehajtani, amikor a hajtások a támaszt már annyira túlnőtték, hogy kezdtek visszaborulni. Legkorábban a gyalogszőlőket kell csonkázni, általában június első felében. A karós és huzaltámaszú ültetvényekben ajánlatos minél későbbre – július végére – kitolni. Ennek köszönhetően ugyanis növekszik a termés, javul a vesszők tápanyag- és szénhidrát tartaléka, valamint kisebb mértékben képződnek hónaljvesszők.
A hónaljazás a nyári rügyekből növekedő hajtások eltávolítása, amelyek a levelek hónaljában jelennek meg. Sok helyen kacsozásként, kacsolásként ismerik. Régebben az összes hónaljhajtást eltávolították, mivel úgy vélték, csak elsűríti a tőkét. Most úgy tartják, hogy növekedésük későbbi szakaszában hasonlóan fontos a szerepük, mint az elsődleges leveleknek. Ezért csak akkor kell visszacsípni két-három levélre, ha a tőke valóban túlzsúfolttá válna.
