Július vizsgáztatja a kertészkedőket. Elég csak egy öntözést kihagyni, vagy túl hideg vízzel öntözni egy forró nap délutánján, száradni kezdenek a levelek, vagy lehull a még éretlen termés.
A virágpompának, az egészséges paprikának, paradicsomnak, a hófehér karfiolnak, meg a fényesre sárguló vöröshagymának egyaránt ára van. Méghozzá az állandó odafigyelés, a törődés, az a rengeteg munka, amely nélkülözhetetlen a kertben. Erről kár beszélni. Annak, aki végzi a dolgát, felesleges is. Aki pedig csak nézi, bírálgatja, annak falra hányt borsó. Ezért aztán, ha az itthoni őstermelők, a háztájiban kertészkedők portékáját túl drágának vélik a vásárlók, az ő egészségük bánja, vásároljanak a külföldi, nagyban (tehát olcsóbban is) termesztett kívülről mutatós, belülről ízetlen zöldségekből.
De mi maradjunk csak a saját házunk táján, s fogyasszunk minél többet a saját termésünkből!
Mikor szedhető a fűszernövény
Már szedésre érettek, dúsak. Illatuk a naplemente után a legerősebb.
Virágzás előtt szedhető a német tárkony, kapor, borsos menta, csabaíre, orvosi zsálya, fehér üröm, lestyán.
Virágzásakor szedhető a bazsalikom, francia tárkony, majoránna, rozmaring, levendula.
A szárítással tárolandókat csomókba kötve, szellős, de árnyékos helyen (vagy papíron szétterítve) megszárítjuk, majd papírzacskóban, felakasztva, vagy jól záródó alumínium dobozokban tároljuk.
Ma már sokan adagolják mélyhűtőbe is a szedhető fűszernövényeket. A lényeg, hogy jól záródó dobozokba kerüljenek, miután leöblítve, megszárítva, adagokba rendezve „becsomagoltuk” őket.
Mivel védekezzünk?
Az uborka-lisztharmat ellen, az utóbbi években, sikerrel védekeznek csalánból, vagy hagymahéjból készített forrázattal.
Állítólag a meztelen csigák is elűzhetők a csigákból készült forrázattal (undorítóan büdös a szaga). Kevésbé bűzlik a bodzalevél, a páfrány, a gilisztaűző varádics kivonata, amely kétórás áztatással elkészíthető.
A fekete szeder szedésére is most kerül sor. Ennek a gyümölcse keményebb, mint a málnáé, ezért csak érett állapotban szedjük. Hetenként egyszer elég megszedni, ekkor a termést a kocsányról leszedjük, és kis edénybe gyűjtjük.
Folytassuk a veteményezést, ültetést!
Az endíviák és a cikóriák fajtáinak gazdag tárháza arra sarkallhat, hogy legalább egyet-kettőt kipróbáljunk. Segíti fejlődésüket a nappalok folyamatos rövidülése. Ez arra buzdítja őket, hogy ne virágozni akarjanak (hiszen a génjeikben benne van, hogy arra ráérnek jövőre is), hanem sok levelet fejlesszenek. Ezek lassabban növekednek, mint a saláták, de zöld leveleik tartalmasabbak, kevésbé érzékenyek a nagy nyári melegekre és a szárazabb időszakokra.
A távol-keleti káposztafélék óriási választéka azért érdekes a számunkra is, mert közös jellemzőjük a rendkívül gyors növekedési tempó. Mind a bordáskel (pak-choy), mind a csípős, mustár ízű mizuna, alig 30-45 nap alatt eléri a szedési méretet.
A svéd karórépa (Rutabaga) fogyasztása érdekes módon azokban az országokban terjedt el, ahol a karalábét nem kedvelik, illetve nem termesztik. A tarlórépa és a káposzta keresztezésének eredménye. Húsa sárga színű, íze a tarlórépa és a karalábé ízére is emlékeztet. Érdekes, kissé új ízű körítések, mártások vagy levesek készíthetők belőle. Ha most kerül a magjuk a földbe, ősszel gazdagabbak leszünk néhány újszerű zöldségfélével.
