A kertben telelnek

télen

Sokéves tapasztalat, nem kevés előrelátás és igazi kertszeretet kell ahhoz, hogy a házhoz tartozó zöldséges és gyümölcsös ilyenkor se árválkodjon csupaszon, üresen.

Bimbóskel télen
Bimbóskel

Sokkal egyszerűbb a télen is az ágyásokban hagyható zöldségfélék termesztése, mint ahogy hinné az ember. A bimbóskel, a télálló póréhagyma, vagy a leveles és fodros kel igazi friss csemege ilyenkor, vagy még inkább az, a havas, hideg napokban. A lényeg, hogy a tövük körül elég vastag és laza legyen a szalmás, komposztos földtakaró. A bimbóskelről alulról fölfelé haladva szedegethetjük a nagyobb bimbókat. A többi folyamatosan fejlődik tovább. A kelfélék nagy, kékeszöld leveleit, ha fagyosak, először le kell forrázni, majd másik vízben puhára főzni. (különben édeskés lenne az ízük.) A póréhagyma fehér szárrésze akkor lesz nagyobb, ha időnként feltöltjük körülötte a földet. Vannak, akik néhány petrezselyemgyökeret is a földben hagynak, hogy télen is csipegethessék zöld, illatos levélzetét. A díszkáposzta is felhasználható salátába, körítésként, párolva, ha karácsony előtt már a fenyők veszik át a szoliterek szerepét a kertben.

Télen nagyobb figyelmet érdemelne

A téli idény salátájaként, endívia néven találkozhatunk némelyik fajtájával az áruházak zöldséges polcain. Pedig kiskerti termesztése egyáltalán nem igényesebb, mint a többi zöldségféléé, csakhogy a hozzávaló szakirodalmat cikóriára (Cichorium endivia) vonatkozóan keressük. Persze, tudnunk kell, ebből is sok-sok változat létezik. Származását tekintve a mezei katáng (gyógynövény!) nemesített utóda. Már a görögök és a rómaiak ismerték a termesztett cikóriát is. Tájainkon, a világháborút követően, gyökeréből készült a pótkávé. Ilyen céllal ma ismét fellendülőben van a termesztése.

télen
Cikória

A cikória, illetve az endívia nemcsak gazdasági, hanem táplálkozási jelentősége miatt is figyelemre méltó: A téli időszak egyik értékes vitamin-és ásványianyag-forrása lehet. Magas az A-, B1-, B2-, C- és P- vitamin-tartalma, az ásványi sók közül kalciumból, foszforból, vasból, magnéziumból tartalmaz sokat. Mind gyökerei, mind ősszel – fajtái szerint – sötétzöld, megnyúlt, fehér bordájú levelei, vagy tömör fejet képező, vérpiros, esetleg pirosan tarkázott, gyöngyházfényű, félig nyitott fejei, meg még számtalan, nyáron és ősszel más és más színű, (hosszú, keskeny, vagy kissé szabdalt) formájú levelei lehetővé teszik, hogy kipróbáljuk, melyik felel meg legjobban az ízlésünknek. Sokféle módon gazdagíthatja étrendünket, mivel nyersen, párolva, sütve, egyaránt kellemes, kissé kesernyés, friss ízével, a korszerű konyha hívei közül, sokak kedvence.

Még az előszobában, pincében, garázsban is hajtatható télen, csupán egy műanyag vödörbe ültetve a gyökere. Az így nyert, sápadt, sárgásan fehér, finom rostú levelek kevésbé kesernyések, mint a napon neveltek. Érdemes rászoktatni a családot a fogyasztására! És tavasszal – rászánni magunkat a termesztésére.

 

Önnek ajánlott

Hozzászólás