Vörös, fehér, lila, csokros és más hagymák

Ahhoz, hogy kedvünkre ehessük, termesztenünk is érdemes. Nemcsak a megszokott vöröshagyma (Allium cepa) fajtákat, hanem például a fehér (hamburger) hagymát, amely kimondottan salátákba, nyers fogyasztásra való enyhén édeskés, kellemes ízével, fényesen fehér színével. A lila vöröshagyma rendeltetése is hasonló, zsengébb, ízesebb, mint a sárga fajták, tehát salátákba, zsíros kenyérre, túrókrémek mellé, szalonnához, kiváló. A lila hagyma remek C-vitamin forrás, 100 grammban az ajánlott napi C-vitamin bevitel több mint 10 százaléka van. 10 dkg lila hagyma 2 gramm rostot is tartalmaz, illetve az előzőleg említett kvercetin is megtalálható benne. A lila hagyma erősíti az immunrendszert, segítheti a sebgyógyulást, antioxidáns hatása réven semlegesíti a káros szabad gyököket. Kiváló forrása a krómnak, mely csökkenti a vércukorszintet és elősegíti a sejtek inzulinérzékenységét. Allicin tartalma révén hozzájárul a szív- és érrendszer egészségének fenntartásához, csökkentheti a vérnyomást.

Csokros hagymák

Nálunk még kevésbé elterjedt a csokros hagyma (A.cepa aggregatum), amely dughagymaként úgy ültethető, mint a közönséges vöröshagyma. Jellegzetessége, hogy főhagymája mellett sok kisebb fiókhagymát is növeszt, ezek kevésbé csípősek, kellemes ízűek. Rendkívül jól, hosszú ideig tárolhatók.

Igen kedveltté vált viszont a mogyoróhagyma, más néven salotta, sonkahagyma (Allium ascalonicum) felhasználása és termesztése. A gömbölyű, fehér színű mogyoróhagyma a franciafajta, ezt következetesen ültetéssel (tehát nem magvetéssel) szaporítják. A barnás-lila, barnásvörös, hosszúkás, sonkahagymának nevezett fajtát Magyarországon beszerezhetjük, s még elültethetjük. A mogyoróhagyma is a csokros hagymák közé tartozik, ezeknek a fokhagymához hasonló feje és a fejet körülvevő vörösesbarna héja van, az íze pedig egyszerre hasonlít a fokhagymához és a vöröshagymához is. A mogyoróhagymának nagyon magas a szárazanyagtartalma – 16 és 35% közötti  – a vöröshagymához viszonyítva (7-15%). Kiváló saláta, csalamádé alapanyag. Feltehetően Közép- vagy Délkelet-Ázsiából származik, ahonnan Indián, illetve a Földközi-tenger keleti országain keresztül hozzánk is eljutott. Európában a francia konyhát hódította meg először. Dél-Indiában „kis hagymának” nevezik és igen széles körben, nagy mennyiségben használják.

A metélőhagymából (A. schoenoprasum) ma már választhatunk széles levelű, fokhagymaillatú, vagy dísz-fajtát (ez utóbbi állítólag elűzi a talajkártevőket, s távol tartja a molyféléket az ágyásoktól). Ne vessük túl sűrűre. Ha fólia alatt, vagy üvegházban kerül vetőládákba, akkor május végén, a fagyveszély elmúltával, kis csomókban a szabadba ültethető.