Ha az ágyásokban hagynánk felmagozni a gyomot, akkor a gazda gondatlanságáról árulkodnának. De ha időben kitépjük őket, akkor a fejlődő zöldségfélék gyarapodása mellett más hasznunk is lehet belőlük. Ha ismerjük a gyomot, megtudhatjuk, milyen kertünk talajának tápanyag-ellátottsága.
A terméshozamot csökkentő talajsavanyúságot jelzi: a rozettában álló, lekerekített levelű kis mezei sóska, a vörösfenyőhöz hasonló tűszerű levélzetéről felismerhető csibehúr, a tarlóhere, erősen elágazó hajtásaival, a homoki árvácska, a nyúlsaláta, vetési harangvirág, gilisztaűző varádics, madár-keserűfű. (Az ilyen talajt ősszel meszezni kell.)
Jó mészellátottságra utal: mezei aszat, aprószulák, szántóföldi szarkaláb, búzavirág, martilapu, ádáz, közönséges gyujtoványfű, kakukkszegfű, körömvirág, ördögmák.
Nitrogénhiányra utal: ha a pázsitban fehérhere tűnik fel. Amikor a fű nyomorog, mert kevés számára a nitrogén, a nitrogéngyűjtők családjába tartozó fehérhere elterjed benne. Amint nitrogénnel megtrágyázzák, a here eltűnik.
Mérsékelt nitrogéntartalmú talajra utalnak: szántóföldi csorbóka, szántóföldi tikszem, szántóföldi zsurló, szántóföldi árvácska, mezei oroszlánszáj, apró gombvirág, ádáz, pipacs, tyúkhúr.
Általános nitrogénhiányra utal: ha szántóföldi harangvirág, szántóföldi zsurló, tarlóhere, ködvirág, orbáncfű, nefelejcs, kutyatej terjed el benne.
Nitrogénnel bőségesen ellátott talajban elterjed: a nagy útifű, aprócsalán, füstike, szántóföldi csorbóka, vézna kutyatej, pásztortáska, ragadós galaj, mályva, közönséges laboda, vad sárgarépa, fekete csucsor, tarack, mezei sóska, gólyaorr, meg a szárát körülölelő árvacsalán.
A jó tápanyag-ellátottságot jelzi: maszlag, bolondító beléndek, füstike, pimpó, repkény, martilapu, gyermekláncfű, laboda, tarack, mezei sóska, lándzsás útifű, nagy útifű, árvacsalán, szulák.
