A barbadoszi cseresznye nagyon savanyú, de zamatos. És valójában nem cseresznye, hanem citrusféle. Az acerola (Malpighia glabra) valóban hasonlít a cseresznyére, a formája és a színe is. Akár öt méteresre is megnőhet lombhullató fája, amelyen nagy mennyiségű, 1-2 cm átmérőjű, éretten világító narancsvörös, vagy sötétvörös, csonthéjas, alma alakú gyümölcs terem. A termés vörös héja vékony, de szilárd. Áttetsző, sima és fényes. Az éretten nagyon bő levű terméshús cseresznyeszerű, narancsvörös, vagy vörös, kőszerű magva van. Brazíliában, Dél-Amerika északi vidékein és Jamaikában vadon nő, másutt termesztik. Cukorral elkészítve ízletes desszert, manapság az acerolából készített, C-vitamintartalmukért dicsért üdítők a divatosak.
A növény a homokos, szárazabb talajt szereti, és egyáltalán nem bírja a hideget. A fagypont alatti hőmérsékleten hamar elpusztul. A sekélyes, nem túl mélyre hatoló gyökérzete miatt pedig az erősebb szelektől is védeni kell.
Az acerola gyümölcs értékét az adja, hogy jelentős mennyiségben (4,5 %) tartalmaz C-vitamint. Több mint 50-szerese a narancs C-vitamin tartalmának; ez az érés során gyorsan csökken, ezért a kereskedelmi forgalomba hozandó gyümölcsöt zöld állapotban szüretelik le. (100 g gyümölcs 1677 mg C-vitamint tartalmaz.) Ezen kívül sok káliumot, magnéziumot, A-, B1-, B2- és B3 vitamint is tartalmaz. Antioxidáns hatásáért sokan szeretik.
A brazilok a népi gyógyászatban vérzéscsillapításra, szíverősítésre használták. Egy maroknyi friss acerola vagy egy fél csésze frissen kipréselt lé, naponta 2-3 alkalommal meggyógyítja a lázat és a vérhast. Manapság az acerolából bőrápoló szereket készítenek, de jó hatású a vérszegénység, a cukorbetegség, a magas koleszterinszint, reuma és tbc. fertőzés esetében is.
