Valamikor úgy tudtuk, a diófába még a villám sem csap bele, s hogy a legegészségesebb fa. Sőt, hogy más fáktól is távol tartja a kártevőket. És – hogy egyáltalán nincs szüksége semmiféle permetezésre.
Hol vannak már ezek a régi szép idők!
Ahol nem permetezik tetőtől-talpig – ugyanazokkal a permetezőszerekkel, mint a cseresznye, az alma-és a körtefákat – ott megfeketedik, és idő előtt lehullik a dió, vagy korán elszárad, lepereg a diófák levele. A legfőbb kártevő a nyugati dióburok-fúrólégy.
Ez a veszélyes kártevő, a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) néhány éve (pontosabban 2012-ben) tűnt fel tájainkon, Dél-Szlovákiában és Magyarországon, vagyis egy nem őshonos kártevőről van szó. Észak-Amerikából hurcolták be, ottani zöldségfélékkel, vagy gyümölccsel. Először (1986-ban) Svájcba, majd Olaszországba, később Szerbiába, végül hozzánk is. Szívesen élősködik az őszibarackfák termésében is, tehát érdemes azokat is figyelni, nem tűnik-e fel törzsükön a légy, vagy a gyümölcsökben a lárva.
A legyek jellemzően a dióburokra rakják le a petéiket a nyár folyamán, majd a kikelt lárvák befurakodnak a burok és a dió kemény héja közé és a kettő határán szívogatják a termést. Emiatt elfeketedik és piacképtelenné válik a dió. Olyan fokú kártételre, amely idén tapasztalható, még nem volt példa, a probléma pedig országos jelentőségű.
A nyugati dióburok-fúrólégy megjelenése mellett idén további súlyos problémát okoz a dió baktériumos levél- és termésfoltosodása is, valamint a gombák okozta gnomóniás foltosság. Ezek miatt pedig a lombhullás is idő előtt indul el.
Mit tehetünk?
A világhálón és szakmai tanácsadókban, gazdaboltokban pontos útmutatást kaphatnak az érdeklődők, hogy mikor mivel kell permetezniük, s ilyenkor, dióérés idején, mit tehetnek azért, hogy legalább a következő évben kisebb legyen a dió pusztulása.
Már későn szólunk ahhoz, hogy rovarcsapdákat helyezzenek el a diófákon (ennek június közepén van értelme). A rovarcsapdák élénk színe odavonzza a kártevőket, s felmérhető, milyen méretű pusztításra számíthatunk. Ez a permetező védekezésben sokat segíthet.
Most azonban már csak az marad hátra, hogy a diófák alá, szorosan a törzsükhöz erősítve, fóliát terítsünk, hogy a fákról lehulló, megfeketedett termés arra hulljon, s ezt összeszedve, elpusztíthassuk a férges diót, hogy a következő évi termést megmenthessük a különben a talajba kerülő dióburok- fúrólegyek lárváitól.
Előreláthatólag tovább drágul a dió – pedig már most is nagyon magas az ára. Pedig nem nélkülözhetjük, szervezetünknek sok szempontból szüksége van rá.
Milyen betegségektől óv meg a dió?
Gazdag omega-3 zsírsavakban és nagyobb mértékben tartalmaz antioxidánsokat más ételeknél – a dió rendszeres fogyasztása a szervezet működésének számos területén fejt ki jótékony hatást.
A dió tömegének 65 százaléka zsír, ennek megfelelően magas a kalóriatartalma, ami által energiadús ételként tartják számon. Viszont, ha többet fogyasztunk belőle, akkor sem növeli az elhízás veszélyét. Olyan fontos ásványi anyagok és vitaminok is megtalálhatók benne, mint a folsav, foszfor, magnézium, B6 és E-vitamin, valamint további komplex bioaktív összetevők.
Fogyasztása egyes szívbetegségek előfordulási kockázatát is csökkenti, sőt az agyfunkciókat is javítja. A természetgyógyászat és a kozmetikai ipar a diófa levelét is igen sokféleképpen hasznosítja.
A dió csökkenti az LDL-koleszterin szintjét, amelynek szerepe lehet az érelmeszesedés, a szívinfarktus és az agyvérzés kialakulásában. Eközben erősíti a véredények működését, mérsékelve a plakk-képződés rizikóját az artériákban.
Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a dió fogyasztása – a magas antioxidáns tartalmánál fogva – javítja a memóriát, az agy felfogó képességét. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának veszélyét is csökkenti.
Számunkra minden jó tulajdonsága eleve természetes. Kedvenc fánk, kedvenc gyümölcsünk, minden édes ételünk alfája és omegája: tegyünk meg hát mindent, hogy ismét egészségessé váljon és továbbra is élvezhessük frissen feltörve, őrölve, kalácsba, rétesbe, tortába belesütve.
