Legkésőbb a hónap közepéig, kedvező időjárás mellett, laza talajokon még később is kiültethetjük a facsemetéket. Aki fal mellett kíván gyümölcsöt nevelni, a déli oldalon őszi és téli körtét helyezhet el. A nyugati oldalon jól fejlődnek az őszi körték, a keleti oldal a korai körtének, almának és meggynek való.
A bogyós gyümölcsök most is ültethetők, vastag talajtakaró alatt, jól előkészített (tőzeg, humuszföld) ültető gödörbe helyezve még meggyökeresednek.
A japánbirs
Most érdemes vadgyümölcsöket is telepíteni. A japánbirs (Chaenomeles japonica) például díszítő értékéért, élő sövényként is igen hasznos. Szépséges virágokat nyitó, tövises ágaival szinte áthatolhatatlan bozóttá sűrűsödik, ősszel pedig sárga, birsre emlékeztető gyümölcséből kitűnő zselé készíthető.
A japánbirs nagyon hálás, egyszerűen gondozható ellenálló növény. Betegségek és kártevők megjelenése egyáltalán nem jellemző. Ültetési helyéül, napos, világos, esetleg félárnyékos helyet is választhatunk.
A talaj típusára nem igazán kényes, bár főként a semleges, vagy enyhén savas kémhatású, jó vízgazdálkodású talajtípusokat szereti.
Ha metszeni szeretnénk, azt a virágzás utánra időzítsük. Szaporítására a gyökérsarjak, gyökérdugványok egyaránt alkalmasak, valamint tőosztással is próbálkozhatunk.
A fekete bodza
A fekete bodza ( Sambucus nigra) minden, olyan helyre ültethető, ahol más fás növény nem marad meg. Még az árnyékos, nagyon szeles helyeken is megél. Mind a virágából készített ivólé, mind az érett bogyókból nyert lé, vagy lekvár rendkívül egészséges. Sőt, a szárított virágernyők forrázata igazi gyógyszer.
A fekete bodza, fa- vagy bokoralakú; ritkán nő 6 m-nél magasabbra, legfeljebb 9,5 m.-nyire. Törzsének kérge összevissza repedezett és szürkésbarna pikkelyek hámlanak le róla. Fájának bele nagy, puha fehér színű és az elszáradt ágakból könnyen kiválasztható. Ágai átellenesek, fiatal korukban eleinte; gyengén négyélűek és zöld színűek, később legömbölyödnek és szürkés kéregpárnával vonódnak be. Ágai átellenesen állnak, páratlanul szárnyasak t. i. rendesen 4—6 egymással párosán szemben lévő és egy páratlan végső levélkéből állnak. Az egyes levélkék rövidnyelűek, megnyúlt ellipszis alakúak, hegyezett végűek és fűrészes szélűek. A levelek felül sötétzöldek, visszájuk világosabb. A bodzafa leveleinek és zöld szárinak sajátságos kellemetlen, erős szaga és csípős keserű íze van, fehérek, igen aprókás nagy 10—15 cm átmérőjű sátorozó virágzatot képeznek. A virágzat egy rövidebb középen álló fő- és 4 hosszabb ágasabb oldalágból áll. Az összes virágok mind megközelítőleg egy vízszintes síkba érnek. Az egyes virágok aprók csak 4—5 mm átmérőjűek; sárgás-fehérek,erős hódító szagúak. A virágból fekete bogyó keletkezik, mely gömbölyű, húsos és szép piros nedvet tartalmaz. A bogyóban többnyire 3 kemény falú mag rejtőzik. A bodzafa júniusban virágzik és bogyói augusztusban kezdenek érni.
