Ha ránézünk a napfényszínű, vagy a piros „szarvacskás ibolyára”, eszünkbe se jut, hogy a nyelvünkben, valamiképpen a szomorúságot felidéző „árvácska” névvel illessük. Pedig ezek is törpe árvácskák, mint a tarka, vagy a fekete színű Viola cornuta is.
Hálásan, szinte állandóan nyílnak, akár cserépbe ültetve is, ha elszáradt virágaikat lecsipegetjük. Általában azért virágszegélyeket képezünk ki belőlük. Ilyenkor lehet kezdeni őszi ültetésüket. A temetőkertekbe ma már nemcsak a fehér és a fekete színű fajtákat ültethetjük, hanem a vidám sárgákat, sugárzó pirosakat is. Jó minőségű, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag virágföldbe ültessük, rendszeresen, de mértékkel öntözzük. Folyamatos virágzást érhetünk el, ha mindig eltávolítjuk az elvirágzott részeket.
Januártól áprilisig beltérben palántanevelő tálcába vagy cserépbe vetve nevelhetünk szarvacskás árvácskát. Az edényekbe laza, homokos talajt töltsünk, szórjuk rá a magokat és vékony rétegben takarjuk be őket homokkal. A vetést tartsuk mérsékelten nedvesen, gondoskodjunk a páráról és a kb.15 fokos hőmérsékletről.
A csírázás 1,5-2 hét alatt megtörténik. A fiatal növényeket hűvös, világos helyre tegyük és továbbra is tartsuk nedvesen. A két valódi levél megjelenése után lehet kiültetni a palántákat.
A cserépbe, ládába ültetett árvácskákat legjobb védett helyre állítani a balkonon, teraszon, vagy a ház déli falához. Kemény fagyok idején (hiányzó padlóvédelem, például egy fatábla, polisztirol aljzat) esetén szigeteljük buborékfóliával, gyapjúval a cserepet vagy takarjuk lombbal, szalmával a tövüket.
Minél nagyobb a cserép, annál kedvezőbb a fagyvédelem szempontjából. A 30 cm átmérőjű cserepeknél kisebbekbe ültetett növényeket jobb, ha a hideg időszakban fagymentes helyen tartjuk.
