Újabb kutatások, elemzések: a gyerekek is fertőznek!
Amennyiben az olvasó azt várja, hogy ez az elemzés megmondja, hogy indokolt-e a középiskolák zárva tartása, s hogy az általános iskolákat is be kellene-e zárni, vagy hogy az óvodákat ki kell-e nyitni, vagy továbbra is zárva tartani, akkor előre eláruljuk, hogy ilyen kategorikus kijelentés nem szerepel benne.
Nem tudjuk. Azt viszont ma már számtalan – akár az ismeretségi körünkben előforduló – eset és több, nyilvánosságot kapott tanulmány bizonyítja, hogy a felnőttek közül nem kevesen, éppen a gyerekektől kapták meg a COVID-19-et.
Nem szeretjük a bizonytalan válaszokat hallani. A tudósoktól – nevükhöz híven – azt várnánk el, hogy tudjanak biztos érveket felsorakoztatni.. Csakhogy egy olyan vírus, mint a SARS-CoV2 és az általa okozott új betegség, a COVID-19 esetében alapvetően még mindig a keresés dominál és nem a bizonyosság. Ami a gyerekeket illeti, a féltésük volt az elsődleges reakció, amikor ránk tört a pusztító veszedelem.
A járvány első hullámában az európai országok zöme bezárta minden iskoláját és óvodáját. A középiskolákat mindenhol, az általános iskolákat Svédország és Izland kivételével mind, az óvodákat és a bölcsődéket rajtuk kívül még a finnek és az észtek tartották nyitva. A járvány viszont nem várakozott arra, hogy a kórt figyelő és közegészséggel foglalkozó szakemberek jól megrágják a meglevő adatokat, és határozott véleményt mondjanak a gyerekek fertőzési láncokban betöltött helyzetéről – szerepéről.
Három szempontból különlegesek a gyerekek:
Az influenzajárványok tanulsága, – erről általában kevés szó esett mostanáig – hogy azokat alapvetően a gyerekek mozgatják. Ők hurcolják haza a fertőzést, és az iskolabezárások segíthetik a járvány megfékezését. A COVID-19 nem influenza, de amikor nincs más ismeretünk, a korábbi tudásunkra kell hagyatkoznunk. Az „ez csak egy influenza” vélemény azért kelhetett életre, mert a COVID-19 az influenzára hasonlít: okozhat virális tüdőgyulladást, lázzal, levertséggel, izomfájdalommal jár, cseppfertőzéssel terjed.
Így adódott, hogy megfékezése is hasonló eszközöket igényelhetett: zárjuk be az iskolákat.
Féltjük a gyerekeket. A társadalomnak természetes reakciója, hogy a jövő nemzedékét jobban félti, mint a felnőtteket. Az utolsó nagy világjárvány, az 1918-19-ben tomboló spanyolnátha az 5 év alatti gyerekek és a 20–40 év közötti felnőttek között okozott jelentősebb halálozást, a 65 felettieket viszont kevéssé érintette.
A gyerekek a társadalom egységesen kezelhető rétege, mert az iskolalátogatási kötelezettség miatt pontosan tudható, hogy mivel foglalkoznak, hol vannak a 6–16 évesek. Amennyiben ismernénk azokat a járványügyi veszélyeket is, amiknek ki vannak téve, egységesen léphetnénk fel azok ellen. Adatból és ismeretből viszont egyelőre kevés van. Ennek egyik oka, hogy tavasszal az iskolákat gyorsan bezárták, így szerencsére nem alakultak ki gócpontok. Ezzel szemben a felnőttek esetében hiába tudjuk, hogy például az idősgondozó központokban, sportlétesítményekben, uszodákban, a húsüzemekben, a börtönökben és fegyházakban vagy magukban az egészségügyi intézményekben jelentősebb a megfertőződés esélye, ez az ismeret nehezen általánosítható az egész társadalomra, amelynek csak egy része fordul meg ilyen helyeken. Önmagában az az ismeret, hogy a zárt helyek kerülendők, az iskolákat, osztálytermeket is a veszélyes helyek közé emeli.
Ők is megbetegedhetnek, de „általában” tünetmentesek
Mielőtt ismertetnénk, hogy mit tudunk a gyerekek járványban és a fertőzés továbbadásában betöltött szerepéről, leszögeznénk, hogy a gyerekek a felnőttekhez hasonlóan elkaphatják a fertőzést és megbetegedhetnek – ezt már a korábbi kínai adatok alapján is tudjuk. A betegség lefolyása náluk azonban általában enyhébb, és a halálos kimenet esélye lényegesen alacsonyabb.
A gyermekek nemcsak megbetegednek, hanem fertőznek is. Ugyanúgy és ugyanolyan mértékben termelnek fertőzőképes vírusokat, mint a felnőttek, akkor is, ha nem mutatnak tüneteket. Sőt van olyan tanulmány, ami az 5 évesnél fiatalabb gyerekeknél megállapította, hogy több vírus-örökítőanyagot bocsátanak ki, mint a felnőttek (az idősebb gyerekek viszont a felnőttekkel azonos mennyiségűt).
A gyerekeket élethelyzetük alapján lehet ugyan egységes csoportként kezelni, de járványtanilag különbségek lehetnek az 5 év alatti, a kisiskolás és a középiskolás korosztályok között. Például a 12–17 korosztályban 100 ezer főre vetítve kétszer annyi fertőzött volt, mint az 5–11 évesek között. Ez a korosztály járványtani viselkedésében hasonlít a fiatal felnőtt (18–29 éves) korosztályhoz, de nem azonos vele. Ezért is jellemző, hogy külön szabályok vonatkoznak a bölcsődékre és az óvodákra, az általános iskolákra, a középiskolákra és az egyetemekre.
A fiatal felnőttek a fertőzés aktív terjesztői
Bár nem számítanak gyereknek, a 18-21 éves fiatal felnőttekről is érdemes szót ejteni – főleg azért, mert ennek a korosztálynak a járvány terjesztésében betöltött szerepét jobban ismerjük. Szinte mindenhol jellemző volt, hogy a járvány a vírus huszonévesek körében való terjedésével indult be. Az USA-ban az augusztus-szeptemberi új fertőzöttek között jelentősen nőtt a fiatal felnőttek száma.
Az egyetemi internátusok, diákotthonok klubjai és sportlétesítményei fertőzési gócpontokká válhatnak. Bár a diákoknak elvileg be kell tartaniuk a maszkviselési és távolságtartási szabályokat, nem tudni, hogy mennyire tartják be a rendelkezéseket. Az ismert gócok között jellemző volt a diákklubok érintettsége. Bár hazánkban az iskolákkal szorosan összekapcsolt diákotthonok nem jellemzőek, viszont a fiatalok által látogatott szórakozóhelyek itthon is hozzájárulhattak a járványhelyzet súlyosbodásához. Az nem bizonyítható, hogy maga a személyes, iskolában zajló oktatás hozzájárult a fertőzések számának növekedéséhez. Megnyugtató lehet a szórakozóhelyek és sportlétesítmények bezárása, valamint az egyetemi online oktatás.
Gyerekek is továbbadhatják a fertőzést
A fertőzési láncokkal kapcsolatban nagyon óvatosan fogalmaz minden tanulmány, mert azok felderítése nem könnyű. Az alább ismertetett tanulmányokban az első, azaz a helyi kitörést okozó személyt annak alapján határozták meg, hogy ki mutatott előbb tüneteket, illetve volt-e olyan szituációban, hogy a fertőzést elkaphassa. Így olyan esetekben tekintik a gyereket a fertőzés behurcolójának, amikor ő volt az első tünetes a családban, és kapcsolatai között volt SARS-CoV-2-vel fertőzött. Mivel viszont a gyerekek sokszor tünetmentesek, elképzelhető, hogy nem is merül fel a gyanú, hogy ők kezdték a családon vagy nagyobb társaságon belüli fertőzési láncot.
Ez a probléma nem gyerekspecifikus, és minden tünetmentes esetben felmerül. Ha viszont a gyerekek fertőzőképességéről, járványtani szerepéről szeretnénk többet tudni, ezt a lehetőséget is figyelembe kell vennünk.
Családban gyorsan terjed a fertőzés
Egészen mostanáig nagyon kevés olyan esetet ismertettek, amikor feltételezhető volt, hogy egy gyermek hurcolta be a kórokozót a családba. Egy tavaszi felmérésben az akkor kórházba kerülő 39 gyermek közül 3 esetben (8 százalék) mutatkoztak a gyermek tünetei előbb, mint bármely családtagjáénak, azaz ennyi esetben volt feltételezhető, hogy a gyermek vihette be a kórt a családba. Amerikai adatok alapján az összes vizsgált esetből csak 14 százalékban volt kiskorú az első tünetes. Családon belül gyorsan terjed a fertőzés: a kontakt-személyek több mint fele, 53 százaléka elkapja a kórt – igaz, ezt úgy is értelmezhetjük, hogy majdnem a fele viszont nem kapja el.
Tény tehát, hogy a gyerekek elkaphatják a fertőzést, és tovább is adhatják, bár iskolai továbbadásra és családba való hazahurcolásra (az elemzések szerint) eddig kevés volt az ismertetett eset – mert talán ennek a korosztálynak a tünetmentességét vették alapul, azt viszont nem, hogy fertőzöttek lehetnek, akik a fertőzést tovább is adhatják. Az utóbbi hónapokban, hetekben viszont számtalan esetben éppen a gyermekek adták tovább a vírust, miközben ők – tünetmentesek maradtak.
Az újabb elemzések borúsabb képet festenek
Bár a járvány első hónapjaiban született tanulmányok azt sugallták, hogy a gyerekek szinte alig járulnak hozzá a kórokozó terjesztéséhez, az újabb elemzések borúsabb képet festenek – írja a Hardvard Medical School is. A kutatási metodikák változnak, de az eredmények nagyjából hasonlók: a fertőzött gyerekek felső légútjaiban legalább olyan sűrűn tanyáznak a vírusok, mint a fertőzött felnőttekében. Azt is megállapították, hogy a gyerekekben található vírusmennyiség nem korrelál a tünetek súlyosságával, vagyis egy rosszabb állapotban levő gyerek nem fertőz jobban. A tünetmentes vírushordozó gyerekek fertőzőképességét illetően még további kutatásokra van szükség. Összességében még mindig igaznak tűnik az állítás, hogy gyerekektől kevésbé terjed tovább a betegség (ennek mértéke még vitatott, de akár 50 százalék is lehet), de ettől még potenciális vírusgazdaként kell kezelni a gyerekeket is.
Már az egészen kicsi gyerekek, akár újszülöttek is megfertőződhetnek a koronavírussal és megbetegedhetnek tőle. Közülük sokan mutatnak tüneteket, de nem mindenki. A szimptómák jellemzően enyhébbek, mint a felnőttek esetében, több gyerek megússza enyhe lázzal, kis köhögéssel és hasmenéssel, némi fáradékonysággal. A fertőzött kiskorúak kisebb arányban igényelnek kórházi ellátást, mint a felnőtt betegek, és a gyerekek körében a halálozási arány is alacsonyabb (0,09 százalék). A felsős gyerekeket általában jobban megviseli a kór, leginkább a 10-14 éves korosztályban alakulhat ki súlyosabb tüdőbetegség. Illetve általánosságban komolyabb tüneteket mutatnak még az egyéves kort még nem elért csecsemők is, vélhetően azért, mert az immunrendszerük még nem elég fejlett, légutaik viszont szűkek.
A komplikációk gyerekekben ritkábbak
Bár a komolyabb tünetek és a heveny vírusfertőzés során fellépő komplikációk gyerekekben ritkábbak, mégis előfordulhatnak, az alapbetegséggel – elsősorban a neurológiai károsodással – rendelkező gyerekekben nagyobb eséllyel. Az egyik legveszélyesebb, de szerencsére elég ritka kései szövődmény a sokszervi gyulladásos megbetegedés, amit rövidítései után PIMS (paediatric multisystem inflammatory syndrome) és MIS-C (multisystem syndrome in children) néven is emlegetnek a szakirodalomban. Ez egy gyulladással járó immunválasz, ami hasonlít más gyulladásos betegségekhez (például a Kawasaki-szindrómához), de a szervezet kifejezetten a koronavírus-fertőzésre adja ezt a választ, a fertőzéses tünetek után általában 2-4 héttel.
A PIMS legjellemzőbb szimptómái napok óta tartó magas láz, kiütések, bevérzett szem, gyulladt szájnyálkahártya és ajkak, kísérőtünetek lehetnek hasfájás, hányás, hasmenés, gyengeség, fáradtság és aluszékonyság. A PIMS szintén a 10-14 éves korosztályt sújtja leginkább. Az amerikai gyermekgyógyászok szövetségének honlapja szerint Amerikában ez a szám legalább 1659, ebből 26 eset halállal végződött. PIMS-gyanús tünetek jelentkezésekor, és különösen akkor, ha a gyerek 10-14 éves, érdemes mielőbb orvoshoz fordulni.
A variánsok nem veszélyesebbek – de fertőzőbbek
A vírusok mutálódnak, és a legtöbb mutáció nem befolyásolja jelentősen a kórokozó terjedését vagy hatását, de előfordulhatnak olyan, a vírus számára előnyös változások, amik komolyabb figyelemre és jelentős tudományos kutatásokra adnak okot. Ilyen a brit variánsként emlegetett változat (B.1.1.7.), ami az eddig megjelent tanulmányok szerint nem okoz súlyosabb tüneteket felnőttekben, viszont a fertőzőképessége nagyjából 50 százalékkal nagyobb, mint a korábbi variánsoké, azaz könnyebben terjed. Az európai járványügyi központ (ECDC) szerint a vírus gyerekekben sem okoz súlyosabb betegséget, csak a fertőzőképessége erősebb (ami épp elég, persze). Bár az első kutatások alapján úgy tűnt, hogy a variáns könnyebben fertőzheti a gyerekeket, mint a felnőtteket, ezt egy későbbi, nagy mintán végzett átfogó vizsgálat cáfolta. Mostanra az derült ki, hogy a korcsoportokat tekintve a brit változat hasonló arányban fertőz, mint a korábbi törzsek, vagyis a gyerekeket kevésbé, mint a felnőtteket. Ugyanakkor, mivel alapban jobban terjed, egy brit variánssal fertőzött gyerek nagyobb eséllyel adja tovább a vírust, mint egy korábban ismert változattal fertőzött gyermek.
Az eddigi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a Dél-Afrikában felfedezett vírusvariáns (B.1.351.) a brit változathoz hasonlóan jobban terjed, fertőzőképessége akár 70 százalékkal nagyobb lehet a korábban felfedezett vírustörzsekénél. A variáns sem a felnőttekben, sem a gyerekekben nem okoz súlyosabb tüneteket, mint az eddig ismert változatok. A dél-afrikai variáns ezen kívül egy olyan mutációt is hordoz, ami ellenállóbbá teheti bizonyos vakcinákkal szemben. Ráadásul ez a mutáció már a brit variánsban is megjelent, kombinálódott vele. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy a szakemberek megállapítsák, mit jelent ez, elég-e a monitorozás vagy esetleg egyik-másik vakcinát módosítani kell. Az AstraZeneca például már biztosan módosítja a vakcináját, őszre lehet kész a dél-afrikai variánsnak jobban ellenálló változat.
Be kell oltani a gyerekeket is?
A gyerekek többségét kevésbé viseli meg a Covid-19, de ha nem kapnak oltást, közülük sokan vírushordozók lesznek, és nehezítik a nyájimmunitás kialakulását, így a járvány elleni küzdelmet is. Ezért, bár tudományos konszenzus még nincs a kérdésben, egyre több szakember és kutatás javasolja a gyerekek beoltását.
A gyerekek nem kis felnőttek; egy fejlődő szervezetnek máshogy működik az immunrendszere, és erősebb mellékhatások is jelentkezhetnek náluk. Emiatt nem lehet a kiskorúakra megfeleltetni a felnőtt embereken végzett vakcinatesztek eredményeit. Mivel azonban a gyerekek kevésbé veszélyeztetettek, eddig a sor végére kerültek a klinikai vizsgálatokban. A Pfizer például csak októberben, a Moderna pedig decemberben kezdte meg az első olyan vakcinatesztjeit, amiknek 12 évesnél idősebb gyerekek az alanyai – a 12 évesnél fiatalabb korosztályok pedig még később kerülnek majd be a teszteltek körébe. Különböző cégek vakcináinál más mellékhatások fordulhatnak elő, ezek korosztályonként is változhatnak, és ezeket alaposan ki kell vizsgálni (bár a felnőtteken végzett tesztek eredményei eddig reménykeltők).
Mire ezeknek a vizsgálatoknak az eredményei bekerülnek a napi gyakorlatba, egészen biztosan több hónap fog eltelni. (És ez is szupergyors tempó, mert egy vakcina kifejlesztése az első kutatásoktól kezdve akár egy évtizedig is eltarthat, csak most a járványhelyzetre nagyon gyorsan reagált a tudományos közélet és a gyógyszergyártók.) Már az is nagyon jó forgatókönyvnek tekinthető, ha a következő tanévkezdéskor el lehet kezdeni a gyerekek beoltását. Még az sem zárható ki, hogy a tesztek során kiderül, hogy más ütemben kell a gyerekeket oltani, mint a felnőtteket, esetleg több emlékeztető oltást igényelnek. És persze az újabb vírusvariánsok is beleszólhatnak a tervekbe.
Addig mit tehetünk?
Sok szülő esetében nagy az ellenérzés, a félelem, sőt a tiltakozásig menő felháborodás: miért nem lehet békén hagyni a gyerekeket? Emlékezzünk a szamárköhögésre, a kanyaróra, a gyerekbénulásra! Ahhoz is idő – és mérhetetlenül sok felvilágosító munka kellett – amíg a felnőttek, a hozzátartozók megértették, hogy az OLTÁS ad csak védelmet! Most, e világméretű, pusztító járvány lebénítja a józan ítéletalkotást, a féltés elhomályosítja a tisztánlátást. Pedig most sem lesz más védelem, más megoldás: CSAK AZ OLTÁS.
Amíg eljön ennek az ideje, amíg a fejlődő szervezet számára megfelelő vakcinát összeállítják, addig a magunk lehetőségei szerint vigyázzunk rájuk, óvjuk őket!
Tudatosítanunk kell, hogy a gyerekek vírushordozók, erősen fertőzhetnek. Ezért a nagyszülőket semmiképpen ne vonjuk be a felügyeletükbe, ne bízzuk rájuk se az óvodás, se a kisiskolás unokákat. Csak ha már a 60 – 65 fölötti nagyik, papák mindkét vakcinát megkapták.
