A mogyoró – allergiások kertjébe nem való!
E legkorábban kibomló barkájú, gyógyító erejű cserje, vagy bokor (Corylus avellana) erdeink őshonos növénye. Ma már azonban nemesített példányai konténerbe ültetve, faiskolákban is beszerezhetők. Nálunk a Hallská obrovská, Lombardská biela, Webbova fajtákat kínálják, hogy a füvesített udvarba, vagy a kertbe telepítsük. Ültetésükre az ősz a legmegfelelőbb időszak. Amiért most jut az eszünkbe, az allergiásokat erősen izgató virágpora. Tehát ahol virágpor-érzékeny családtag található, ott inkább ne ültessenek belőle. Ahol viszont nincs ilyen, ott mindjárt két példányra van szükség, mivel idegen megporzásra szorul.
Ha díszítő értékű vérmogyorót (Corylus maxima var. atropurpurea) telepítünk, annak a termését is fogyaszthatjuk, csak a bokor levelei pirosak. A törökmogyoró (Corylus colurna) hatalmas, szép formájú fává nevelhető, illetve átoltható.
A közönséges mogyoró – gyógynövény! Májustól augusztusig szedett levelei, fiatal gallyainak kérge, szárítva, vizelethajtó, vérkeringést szabályozó, visszereket gyógyító teák, tinktúrák készítésére alkalmas.
Készíthető belőle aranyeret gyógyító ülőfürdő, gennyes fekélyeket begyógyító kivonat. Maga a termés ásványi anyagokban gazdag (vas, mész, foszfor), s lassítja az érelmeszesedést, erősíti az idegeket.
Sövényként napos vagy félárnyékos helyre bármilyen talajba ültethető, de ha azt akarjuk, hogy jó termést hozzon, a talajt gondosan meg kell választani, mert túl nedves és a túl száraz talajokon egyaránt sínylődik. A könnyen felmelegedő, jó vízgazdálkodású és megfelelően levegőzött, középkötött, enyhén nyirkos, 6–7 pH-értékű talajokat kedveli.
A rossz vízellátású, nehezen melegedő, hideg talajok a termesztésére azért nem alkalmasak, mert nagyon korán csak akkor virágzik, ha a gyökerek tevékenysége korán megindulhat.
Hazánkban leginkább a lejtők keleti–északkeleti oldala, vagy síkságon a védett déli fekvés felel meg neki. A mélyedéseket, fagyzugokat feltétlenül el kell kerülni. Természetes élőhelyein főleg cserjésekben, lombhullató erdők szegélyén gyakori, ritkábban azok cserjeszintjében is előfordul.