Régebben minden ház előtti virágszegélyben, kiskertben ott volt a helye. Aztán a kevesebb öntözést igénylő, magasabbra növő virágok kiszorították onnan. Mostanában már egész évben kínálják a szakboltok, mert legújabb hibridjei, hatalmas, színesen tarka virágzataikkal nagyon mutatósak az erkélyek, teraszok virágládáiban, vagy a magas, dézsás növények alá ültetve. De a télálló törökszegfű (Dianthus Barbarini F1), napos helyre, kerti, utak menti virágszegélyekbe ültetve is, vagy a pázsitban, kis csoportokat képezve belőle, dekoratív és jó megoldás. Most van itt kiültetésének ideje. Csak 25-40 cm magasra nő, júniustól szeptember végéig virágzik. Jól tűri a fagyokat. Elhullott magjaiból tovább szaporodik, s terjeszkedik.
Virágok
A növény virágai lehetnek szimplák vagy teltek, fehérek, rózsaszínűek, vöröses ibolyaszínűek, kétszínűek vagy egyszínűek is. Az illatos, mutatós virágok májustól júliusig nyílnak, vágott virágként is kedveltek, sokáig frissek maradnak a vázában.
A törökszegfűt napos, vagy félárnyékos helyre ültessük, a nagy tápanyagigényű, humuszban gazdag, agyagos, enyhén meszes talajokat kedveli. A rendszeres öntözése fontos, mert vízigényes növény.
Amennyiben május végén-júniusban vetjük, akkor a következő évben hozza a törökszegfű a virágait, de ha kora tavasszal vetjük, akkor már abban az évben virágzásra bírható. Tavasszal a fagyok elmúltával ültessük ki, május- július környékén. Szépen mutat a virágágyásban más évelőkkel, egynyáriakkal társítva. A törökszegfű magja hidegágyba május végén, június elején vethető, a csírázásig árnyékolni kell, és gondoskodni a megfelelő nedvességről is. A csírázási idő kb. 1-2 hét.
