Kevés kertben találkozunk a birssel (Cydonia oblonga, dula podlhovastá), pedig igencsak szép fa vagy cserje. Levelei tojásdadok, eleinte molyhosak. Virágai gyönyörűek. Akár 2-3 méter magas fává neveljük, akár cserjének – tehát bokrosodni – hagyjuk, nagyon mutatós dísze lehet a kertnek. És rendkívül hasznos is. Ha már ősszel elültettük és megeredt, kevés gondozást igényel. Betegségek ritkábban támadják meg, mint a többi gyümölcsfát. Habár az utóbbi évekkel kapcsolatban ez már nem nagyon állítható. Szép, sötétzöld a lombja, májusban nyitja piros virágait. Ősszel citromsárga termései szinte virítanak. Igaz, hogy nyersen nem fogyasztható, de illatáért érdemes a gyümölcstálon tartani belőle télen is. A legjobb azonban, ha más gyümölcshöz keverve lekvár készül belőle, vagy birssajt. Ez jól szabályozza a bélműködést. Aszalva, majd főzve a birsalma, vagy birskörte enyhíti a légúti gyulladásokat. Magja gyógyszeripari nyersanyag, amelyből hűsítő, nyugtató, izgalmat, idegességet szüntető szerek készülnek. A népgyógyászatban szemgyulladást, repedezett bőrt, aranyeret, fagyásos keléseket, sebes ajkat kezelnek vele.
Számtalan díszcserje változata van, ezeket térelzáró sövénysorként is ültethetjük. A japánbirs (Chaenomeles japonica, dulovec japonský) és a többi, keresztezéssel előállított díszbirs között találhatunk méreteiben és virágjának színében kedvünkre való fajtát. Virágai gyönyörűek. A törpecserjétől az 1 méteresig, a szélesebb, másfél méteresre növő bokortól a fává nevelhetőkig, a skarlátvörös virágútól a rózsaszínű és fehér virágúig. Ezeknek a termései apróbbak, de ugyanúgy feldolgozhatóak, mint az eredeti birsé. Hajtásdugványozással, magvetéssel egyaránt szaporítható. Ha biztosra akarunk menni, vegyünk konténeres példányt, s később azt szaporítsuk tovább.
