Újabban sokat emlegetik az agrobiodiverzitást, illetve, hogy drámai csökkenése ellen tenni kell valamit. Miről van szó tulajdonképpen?
A mezőgazdasági, termesztett növények sokféleségét nevezik agrobiodiverzitásnak. E sokféleség mutat drámai csökkenést. Napjainkban ugyanis csupán mintegy 20 növényfaj biztosítja az emberiség növényi táplálékának 80%-át, holott világviszonylatban több mint 3 ezer táplálkozásra alkalmas növényfajt ismerünk.
A gazdaságosság, a magasabb jövedelem reményében a kutatók olyan gyümölcs- és zöldségfajtákat nemesítettek, amelyek az új technológiával, optimális körülmények között, hihetetlen hozamokra képesek. Ez a törekvés háttérbe szorította, sőt, teljesen kiszorítja a tájfajtákat, holott ezek egy-egy tájegység helyi sajátosságaihoz, klimatikus, talajtani és hidrológiai változásaihoz alkalmazkodva biztosították a gazdálkodás kockázatának mérséklését. Termesztésük olyan gazdálkodási rendszerbe illeszkedett, amely a táj ökológiai adottságaiból, a környezeti feltételekből indult ki, s erre épültek a helyi társadalmak gazdag kulturális hagyományai.
Fenntartásukat, eredeti élőhelyükön, természetes állapotban történő megőrzésüket kellene biztosítani. Ez a cél szervesen beilleszthető a most készülő vidékfejlesztési tervekbe is.
Ha vannak még régi fajták
A klímaváltozás, a világgazdasági válság, a különböző érdekcsoportok által kifejtett manipulációk, olyan kihívások elé állítják országainkat, illetve mezőgazdaságunkat, hogy környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból is figyelembe kell venni a tájjellegű gyümölcs- és növényfajták termesztésében rejlő lehetőségeket. Ezek gazdagabb ízvilágot, magasabb beltartalmi értékeket, nagyobb élelmiszerbiztonságot képviselhetnek, mivel alacsonyabb növényvédelmi költséggel (vegyszerek nélkül) termeszthetők.
Magyarországon a génbankok 9 ezer tájjellegű gyümölcs- és más növényfajt őriznek. Szlovákiában is sok szakember foglakozik a régi fajták újratelepítésével. Ha nemigen teszik is közhírré, együttműködnek ebben a nemes tevékenységben.
Egyre többen kapcsolódnak be az „Ültess a kertedbe tájjellegű gyümölcsfát!” mozgalomba. A kapcsolatot az interneten keresztül is lehet központjaikkal keresni.
Ami mostanában ezt a kezdeményezést ösztönzi: a tájjellegű gyümölcs-és növényfajták termesztésére nincsenek EU-s kvóták, tetszés szerinti mennyiségben ültethetők, termeszthetők, értékesíthetők.
Mikor és mitől őshonos egy növény?
Az őshonos növények azok a növényfajták, amelyek a lakóterületünkön nőnek, itt van az állandó élőhelyük. Ezek a növények már azelőtt itt voltak, mielőtt az ember letelepedett volna területükön…Termesszük tehát továbbra is ezeket a növényeket, hiszen ők már alkalmazkodtak a klímához, az adott talajhoz, és az egész ökoszisztémához.
Lehet, hogy a növény őshonos egy bizonyos területen, viszont nem számít őshonosnak másutt, ahol nem található meg a természetben. Az is elképzelhető, hogy adott helyen őshonos növény alkalmazkodhat más környezeti viszonyokhoz is. Mielőtt megvásárolnák, ajánlatos tehát tisztázni a termesztésre kiszemelt növény származási helyét, és esetleg azt is megérdeklődni, hogy mekkora az esély arra, hogy alkalmazkodjon új környezetéhez
