Gunda Béla etnográfus, aki a paraszti gyűjtögető gazdálkodás egyik legtekintélyesebb szakértője volt, úgy tudja, hogy a barabolynak (Chaerophyllum bulbosum), egykor, tájanként, még ezek az elnevezései voltak ismeretesek: bobályka, buburicska, trombujka, turbolyka, turbolya, pisojka. De hívták még csemege büröknek, mogyorósalátának is.
A tudós szerint, egykor nagy szerepe volt Eurázsia népi táplálkozásában. Általában nyersen ették. Tény, hogy Bornemisza Anna szakácskönyvében (1680) szerepel a turbolyasaláta. A gyökeret felszeletelték, sózták, borsozták, olajat és ecetet adtak hozzá. Nyersen fogyasztva a mogyoróéhoz hasonlít az íze. Frissítő, serkentő az élettani hatása. Ma igazi csemegeként népszerűsítik. Sütve, az íze a szelídgesztenyére emlékeztet.
Vetőmagja – az interneten keresztül – Csehországban beszerezhető (Krabilice hlíznatá). Ilyenkor, ősszel vethető. Mifelénk leginkább a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) elterjedt, térdig érő, bokorszerűen növő telepeivel már március első felében találkozhatunk erdőkben, árokparton, város körüli akácosokban és kertekben is. Levelei a zsenge petrezselyemére emlékeztetnek, és ujjunk közt összedörzsölve finom, ánizsos (negró, ouzo) illatot árasztanak. A kertben növő turbolyát igen hamar megtalálják a levéltetvek is, ezért felhasználás előtt érdemes mindig megnézni a levelek fonákját.
A turbolya, a petrezselyemzöldhöz hasonló, apró levelű, édeskés, kicsit ánizsos illatú, ízű növényke, hívják így is: édespetrezselyem. Tavasszal jelenik meg a piacon. Remekül passzol a fehér szárnyasok és bárány húsához. A francia konyha „fines herbes” fűszernövényeinek egyike. Sok más fűszernövényhez hasonlóan frissen felhasználva igazán jellegzetes az íze, nem az ételekbe főzve.
