Érdeklődéssel olvastam K.I. levelét, aki megfizethető szolgáltatásként igényelné kertje megművelését. Valós és égető problémára mutat rá.
„Férjemmel – még nem öregek, de már kevésbé erőteljes – nyugdíjasok vagyunk, s ha lenne erőnk és segítségünk, akár virágzó édenkertté varázsolhatnánk jókora, 15 áras kertünket. Nekem azonban már nem fűlik a fogam a kertészkedéshez, a párom és a gyerekek pedig irtóznak még a kapa látványától is. Ezért általában szegény mama gondozza a kertet, bár a maga 80 évével egyre nehezebben. Azt szokta mondani: Mi lesz veletek nélkülem, itt fog a gaz felverni mindent, világ csúfjára! Mosolyogva mutatom ilyenkor, hogy nem leszünk egyedül. Mindkét szomszédunk kertje fácánok tanyája a térdig érő fű miatt. Ők Pozsonyból települtek ide, a mi falunkba. Nemigen értenek a kerti munkához. Nekünk pedig miattuk sokkal több a kapálnivalónk, mert a gaz nem ismeri a határokat.
Mi is üdvözölnénk a községben egy olyan vállalkozást, amely telefonhívásra elvégezné a megrendelt kerti munkát. Akad azért, aki hajlandó ezt-azt segíteni a ház körül. De ételt és italt kell biztosítani neki, s azért ott kell állni mellette, hogy pontosan azt tegye, amit kell. Ez olyan idő- és pénzigényes, hogy mire valaki megszervezi, addig saját maga is elvégezheti – ha bírja – az ásást, a kapálást, vagy a betakarítást.
A szőlővel más a helyzet. Mióta szegény édesapám meghalt, én gondoztam. Vagyis, csak részben, mert a kapálást és a permetezést egy vállalkozó végezte, igazán megfizethető árért. Sajnos, megbetegedett. És már nem tudtam helyette mást találni. A permetezéshez nem értek, a férjem kézbe sem hajlandó venni a permetezőt. E nélkül pedig tönkremegy a szőlő. Először arra gondoltam, eladom. De a mai szőlőárak mellett senki sem siet ültetvényt vásárolni, még potom pénzért se. Kénytelen voltam ingyen megválni az öt ár szőlőtől, és odaadni egyik ismerősünknek.
Az idősek már nem bírják mindenre kiterjedő alapossággal gondozni egész kertjüket. A fiatalok pedig sokszor munkahelyi elfoglaltságuk miatt nem tudják idejében elvégezni a kerti teendőket. Pedig azok nemigen tűrnek halasztást. Vannak, akiknek olyan szerencséjük volt, hogy jóval fiatalabb ismerőseik felesben elvállalták a kertjük művelését. Megbeszélik, miből, mennyit vetnek, ültetnek. Jól megvannak egymással. De ez ritka esetben sikerül hosszabb távon.
Úgy véljük, az idősebbek közül nagyon sokan, a fiatalok közül is egyre többen szívesen igénybe vennék egy, a kertművelésre szakosodott , szezonális jellegű, vagy egész éves kertművelést végző vállalkozás szolgáltatásait, hozzáférhető áron.
Egy „bennfentes” véleménye szerint ezt a problémát mostanáig azért nem sikerült megoldani, mert aki akar és szeret a földdel dolgozni, az teszi a dolgát és nincs ideje pályázatokat írni. Támogatások nélkül pedig ma lehetetlen sikeres vállalkozásba kezdeni.
Szerintem azért biztatni, segíteni kellene azokat, akik alkalmasak lennének ilyen vállalkozás működtetésére. És ma már a pályázatok megírásában is van kihez, van hová fordulni, minden régióban. K.I.
Vajon most, hogy minden élelmiszernek, zöldségfélének felmegy az ára, mi lesz a gyom benőtte, elhanyagolt kertekkel? Érdemes lenne kiszámítani, mi, mennyibe kerülne? Egy ilyen fizetett vállalkozó által megművelt, jól termő kert hozadéka, vagy a boltokban megvásárolt zöldség, burgonya, hagyma, fokhagyma lenne-e olcsóbb, vagy drágább?
