A nagy csalán (Urtica dioica) tavaszi tisztítókúrák alapanyaga, regenerál, frissít, szénanáthát, magas vérnyomást, szívelégtelenséget gyógyít. Úgy tartják, a rendelkezésünkre álló gyógynövények közül a legszélesebb körben és a legrégebbi időktől hatékonyan használja az emberiség, mindenütt, ahol megterem. Egykor a római katonák – hideg éghajlatú területeken – csalánágakkal ostorozták magukat, hogy bőrük fölmelegedjen. Ebből az urticációnak nevezett eljárásból alakult ki az a gyógymód, amivel az ízületi fájdalmakat, valamint a köszvényt csalánnal kezelik. Az indián asszonyok, terhességük alatt, azért itták a csalánteát, hogy az erősítse a magzatukat és megkönnyítse a szülésüket. A szülést követő méhtáji vérzések csillapítására és a tejképzés elősegítésére is alkalmazták.
Most, a böjti, tavaszi tisztítókúrák idején, amikor ismét kihajtanak friss, zöld levelei, használjunk fel belőle minél többet, kinek milyen formában használ a legjobban. Teaként fogyasztva, nyers zöldséglevekhez keverve, kapszulák formájában, főzeléknek, levesnek elkészítve. Sok A-provitamint és K-vitamint tartalmaz. Csersav-, hangyasavtartalma is magas, frissen, C-vitamintartalma is jelentős.
A bőr, az izom, az ízületek érzékenységét, fájdalmait, a reumát, a köszvényt, a vérszegénységet gyógyítják a csalánból készült kivonatokkal, bedörzsölő szerekkel. A vércukorszint csökkenését elősegítő készítményeknek is egyik alapanyaga, illetve a csalántea vértisztító, cukorszint-csökkentő is egyben. Forrázata erősíti a hajhagymákat, fényesebbé teszi a hajat. A gyökeréből készült főzet mézzel keverve asztmát gyógyít. A vízbe áztatott leveles hajtásaiból hatékony növényvédő permet készíthető.
Az iparban a klorofill előállításának egyik nyersanyaga. Ártalmatlan, zsíroldékony festék. A klorofill és származékai szagtalanító, fertőtlenítő, hámosító készítmények alkotórészei a gyógyszeriparban és a kozmetikai iparban. A bőr, az izmok és az ízületek túlérzékenységét gyógyító szerek, a reuma, a köszvény, viszkető bőrkiütések, vérszegénység, cukorbaj elleni kenőcsök és tabletták valamint vértisztító teák fontos alapanyaga. Régebben, a háborús időkben, letermett szárát, rostjáért feldolgozták, mint a kendert, ebből készültek az ún. csalánszövetek.
Magas termetű (kb. 50–150 cm magas), csalánszőrökkel borított, szögletes hajtású, indás évelő növény.
Minden szervén megtalálható csalánszőrök, érintése fájdalmas, égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Ennek oka, hogy a csalánszőrök hangyasavat tartalmaznak. A csalánszőrrel a bőrszövet alá kerül a hangyasav, mely maró hatású, szúrós szagú, színtelen folyadék. Függőleges gyöktörzse szerteágazó gyökérben folytatódik, melyhez oldalra messze kúszó tarackokat is hajt. A levelek szíves-tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan hegyesedők, durván fűrészes szélűek. A szár csoportosan nő, felálló vagy felemelkedő, üreges, négyszögletű.
Nemcsak a levele, a gyökere is drog, azt is felhasználhatjuk, vagy – ha felvásárolják, érdemes a téli hónapokban azt is gyűjteni.
