A hagyma – amely leginkább gyűjtőfogalom, hiszen számos fajtáját termesztjük – a legismertebb és számunkra a legkedveltebb konyhakerti fűszernövények közé tartozik, számos főtt, sült vagy párolt ételünk elkészítéséhez ad alapot, de nyersen is szívesen fogyasztjuk. Igazi legenda a kacsa- meg libazsíros kenyér újhagymával, a fagyos szalonna a zamatos, télre tartogatott vörös-vagy lilahagymával.
Közben – bármilyen meglepő – a diabétesz kezelésében is nagy jövője lehet. Ugyancsak közismert tény, hogy jelentősen csökkenti a koleszterinszintet.
Akár nyersen (újhagymaként) , vagy kedvenc ételeink ízesítő- és adalékanyagaiként (párolva, sütve), vagy gulyásételeinkbe, a hagyományos módon fonnyasztva, paprikával vagy másképp, mindenképpen kitűnő egyensúlyt teremt a zsírtartalmú húsfélékkel fogyasztva. Világszerte nagy becsben tartják, van, ahol átlagos évi fogyasztása egy emberre számítva eléri a 20 kg-t is, nálunk 12-15 kg-ra becsülhető a fejenkénti hagymafogyasztás.
Aligha van másik olyan növény, amelyet annyira széles körben fogyasztanának a világ minden táján, mint a hagymát, földrajzi elhelyezkedéstől, lakóhelytől, vallástól vagy társadalmi státustól függetlenül. A hagyma közkedveltségét a sokoldalúsága alapozza meg. Nyersen önmagában csak kevéssé élvezhető, de megtalálható minden konyhában, s a gyógyító hatása miatt fontos gyógynövény is, amely a fokhagymához és a medvehagymához hasonlóan a liliomfélék családjába tartozik.
Ha valakinek még nem volt dolga a hagymával (bár ez elég nehezen képzelhető el) annak rögtön bemutatkozik, hiszen a szeletelése közben kiserkenő leve erős könnyezésre késztet, szaga az orrot irritálja, s megízlelve csíp is. Nyilvánvaló, hogy nem közönséges növényről van szó, hanem egy igazi karakterről. De hát éppen ez az, ami miatt sok étel alapját képezi nyersen, párolva, főzve vagy sütve. A hagyma ugyanis mindenféle feldolgozott formájában finom. És akkor még nem beszéltünk a gyógyító hatásáról.
Házi elsősegélyt nyújtó szerünk. A besózott hagyma leve fagyást gyógyít, reumatikus fülfájásnál néhány csepp felmelegített hagyma leve enyhíti a fájdalmat, nyersen, a fülbe cseppentve, fülzúgást szüntet. Tejjel és mézzel megfőzve a hagyma kötőhártya-gyulladást, könnyezést gyógyít. Tölgyfakéreg főzetével elkeverve hajnövesztő. A hagymatea köhögéscsillapító.
Régi gyógyító
A hagymát igen régóta használják orvoslásra. A kolera- és a pestisjárványok idején megelőzésre használták, mert úgy vélték, hogy aki elegendő hagymát fogyaszt, azt nehezebben dönti le a ragály. Néró római császár pedig a megfázását kúrálta vele, ami hozzájárult a növény reputációjának emelkedéséhez, és így könnyen besorolódott sok ország konyhai alap-élelmiszeranyagai és gyógynövényei közé.
Habár a hagymát megtűrik a legfinnyásabb körökben is, de a legendás hagymaszagot már korántsem tolerálják ennyire, az akár a kézről érződik, akár a leheleten. A hagymavágás utáni szag megszüntetését a kéz hideg vizes leöblítésével érdemes kezdeni, majd citrommal kell átdörzsölni a szagló bőrfelületet, s végül szappannal, meleg vízzel kezet mosni. A lehelet rendbetétele elvben egyszerűbb, egy szál petrezselyem, zöld kapor vagy alma elrágcsálásával viszonylag jól eltüntethető a szaga.
Nyers erő
A hagyma nyers állapotban sokkal intenzívebben hat az érzékszerveinkre, mint főzve vagy párolva. Ennek az oka, hogy különböző kénvegyületeket tartalmaz, illetve egy gyógyító hatású illóolajat is. E vegyületek egy része hő hatására lebomlik. A nyers hagyma leve irritáló és egyeseknek nehezen emészthető. Akik ódzkodnak a gondolattól, hogy nyers hagymát egyenek, egyszerű párolással, főzéssel elfogadhatóbbá, ízletesebbé, könnyebben emészthetővé tehetik. Az érzékeny gyomrúaknak így nem kell lemondaniuk a hagyma kínálta egészségi előnyökről. Ha a hagymát a héjában sütjük meg, az hasonlóan jó módszer ahhoz, mintha a burgonyát sütnénk héjában. Ez a módszer megtart mindent, ami jó benne, de az elérhető íz enyhébb, aromákban gazdagabb, mint a nyers hagymáé.
A hagymában sok a természetes cukor, van benne A-, B6-, C- és E-vitamin, folsav, nátrium, kálium, vas és más ásványi anyagok, illetve sok rost. Ugyan közel sem tartalmaz olyan értékes gyógyító anyagokat, mint rokona a fokhagyma, mégis széles körben alkalmazzák különféle nyavalyák kúrálására. A nyers vöröshagyma bőrproblémák gyógyszere a népi orvoslásban. A britek például a szemölcsöket dörzsölik be vele, s azt remélik ettől, hogy az elváltozások eltűnnek. Egyes arab országokban pedig hagymával kevert sót és borsot dörzsölnek a fejbőrbe, hogy orvosolják a hajhullást.
De a köhögés enyhítésére, a megfázás és a hurutos betegségek kezelésére, és kiemelten az asztma ellen is bevetik. Újabban az úgynevezett allil propil-diszulfid vegyületeknek tulajdonítanak gyógyító erőt, amely többek között a vércukorszint helyreállításában segíthet. A hagyma hatóanyagát persze nem lehet az inzulin helyettesítésére használni, de segítséget jelenthet azoknak, akik hipoglikémiában szenvednek. (Aki persze ilyen betegséggel küzd, mindenképpen konzultáljon orvosával, mielőtt bármilyen táplálkozási kalandba kezdene.)
Nem minden hagyma egyforma
A hagymafajták igen sokfélék, s méretben, színben és ízben is különböznek. A melegebb éghajlaton termelt újhagymának enyhébb, édesebb az íze. A hidegebb éghajlaton termesztett hagyma jobban eltartható, de csípősebb. A hagyma lehet fehér, sárga, vörös és lila, a fehér, illetve a lila enyhébb, a másik kettő intenzívebb, csípősebb ízű. Van hosszúkás (salotta), gömbölyű és apró mogyoróhagyma, zöld, hosszú szárú, tömött, fehérhúsú, gyengédebb ízű póréhagyma stb.
A hagyományos, gömbölyű vöröshagyma akkor jó minőségű, ha a felszíne tiszta és az állaga tömött, kemény, a héja pedig száraz és sima. Ne vegyük meg az olyan hagymát, amelyből már kinőtt egy kis szár, vagy amely már összeaszott, meglágyult vagy a romlás más jelét mutatja, például fekete penészgomba jelenik meg a héjak között. A hagyma szobahőmérsékleten jól tárolható, de a fénytől elzárt jól szellőző helyen. A csípős ízű fajták jobban bírják a tárolást, mert az ízt adó vegyületek természetes tartósítószerek is egyben. A vörös és sárga hagyma sokáig eláll, a lila és fehér hagyma nem bírja olyan sokáig. Azonban a burgonyától minden hagymát távol kell tartani, mivel a gumókból származó nedvességet és etiléngázt felszívhatja, s ez könnyen előidézheti a romlást. A főtt hagymát pedig nem szabad fém edényben tárolni, mert elszínezheti. Az apróra vágott hagymát csak pároltan érdemes lefagyasztani, mert különben elveszítené az íze nagy részét.
A könnyeinket az allilszulfid nevű vegyület csalja elő. Ez akkor képződik, amikor a hagymát fizikai sérülés éri, például felvágjuk. A hagyma sejtjei ilyenkor kibocsátják a könnyezést előidéző anyagot. Ha a hagymát fél órával a felvágás előtt hűtőbe tesszük, azzal csökkenthetjük az enzim aktivitását, s nem fog patakokban folyni a könnyünk.
De ne sírjunk felette!
Inkább örüljünk számtalan jótékony hatásának és fogyasszunk belőle változatosan és bőségesen. Sőt! A csöves, friss, zöld szárrészét se dobjuk ki, főzzük bele a levesbe, vagy felaprítva keverjük a nyers tojáshoz, finom lesz tőle a rántottánk!
Figyeljünk oda rá – mert ennek is, mint minden más élelmiszernövénynek, igencsak felment az ára. Ahol van rá mód, érdemes termeszteni!
