Talán többen – a főzni tudók közül – úgy vélik, minek erről beszélni, hiszen mindenki tudja! Mármint, hogy a húslevest akár a húst és a zöldséget egyszerre – akár külön-külön (a puhulás sorrendjében) rakjuk a fazékba, szépen, lassan főzzük, közben még ezzel-azzal fűszerezzük. Végül, amikor már a petrezselyem és a zeller meg az újhagyma zöldje, a lestyán is (szépen, csomóba kötve a fehér (külön erre a célra kapható) cérnával is megmártózott, semmihez nem hasonlítható ínycsiklandó illattal jelezte a húsleves, hogy ez a különleges, értékes vitaminokkal tele zöldfűszer adalék is puhulni kezdett, levesszük a tűzről, vagy elzárjuk a villanyt, illetve a gázt a leves alatt.
Kicsit még várunk, hadd ülepedjen a húsleves
A méretes (régóta tudjuk, melyik számít annak) fazékba, lábasba leszűrjük. A zöldségeket – azonnali fogyasztásra a puhábbakat, néhány apróbb, szebb gombát, karfiolrózsát, kelkáposzta szeletet, sárgarépát, fehér petrezselyem gyökeret meg zellert a tálba rendezünk. A tyúk, vagy a csirke aprólékját (igazi csemege), a szokásos, ki mit szeret alapon, mellérakjuk. Azon frissiben ez a legtöbb család kedvence.
A többi, elsősorban a tiszta, leszűrt húsleves, a hűtőbe illő edényben, hideg vízbe állítva várja, hogy a gyorsabban kihűljön, mint ahogy a konyha hőmérsékletén lehetséges. A későbbi fogyasztásra, esetleg a mélyhűtőbe szánt főtt zöldségeket, a főtt csirke-vagy tyúkhúst a szakácsnői teendőkért felelős nagyi, anya, esetleg apa dobozolja. a nem teljesen puhára főtt zöldfűszerek is a zöldségek mellé kerülhetnek. A hús kicsontozva, lebőrözve, vagy „natúr”, bőröstől, csontostól mehet a dobozba.
Gyakori hiba, hogy tésztával együtt teszik a levest a fagyasztóba. Ez azért nem jó ötlet, mert felmelegítéskor a tészta nem viselkedik jól, pépessé, gusztustalanná válik. A tésztás leveseket tészta nélkül tegyük el és felmelegítéskor frissen főzzük bele (vagy külön) a tésztát.
Másnapi fogyasztásra a hűtőben maradhat, ami kell. Viszont a mélyhűtőbe is eltehető a megfelelő műanyag dobozokban, ha tudjuk, egy-két hét múlva, vagy később (akár három hónap múlva – de ennél nem később!), lesz rá szükségünk.
Ma már tisztában vagyunk azzal, hogy az így készített, leszűrt, kihűtött, lefagyasztott étel nem maradék – hanem tartalék!
Tiszta edényekben készítve, figyelmesen elosztva, megfelelően tárolva olcsóbb és ízletesebb, mint az éttermek kínálta fogások.
És – a címre utalva: ha így járunk el, nem savanyodik meg sem a húsleves, sem a többi ételféle. De azokról majd máskor beszélünk.
A melegítéssel vigyázzunk!
Ne lassan, a hűtőben olvasszuk fel, hanem forró vizet a tároló edényre eresztve, esetleg meleg vízbe állítva azt. A már felolvadt levest ne mikrohullámú sütőben melegítsük ehető hőfokúra, hanem gázon, vagy villanytűzhelyen hevítsük forrásig. (Tehát forraljuk fel lassú lángon. Ezzel, ha lennének benne savanyodást serkentő csírák, megsemmisülnek.)
