Amikor a korai körte és a szilva érni kezd, s a csemegeszőlő édesedni, akkor hangzik el a figyelmeztető, sokszor tanácstalan kiáltás: jönnek a darazsak, mit tehetünk ellenük? A fekete-sárga csíkos kecskedarazsak erős állkapcsukkal a legédesebb termésekbe harapnak bele. Sokszor egészen kirágják azt, máskor a harapásuk által keletkezett seben keresztül a monília idézi elő a gyümölcs rothadását. Egyszerűbb a védekezés ellenük, ha csupán portyáznak a kertben, s nincs ott fészkük. Elég, ha keskeny nyakú üvegekbe erjedő gyümölcslevet, bort, sört, erősen illatozó szörpöt töltünk, kb. az üvegek egyharmadáig, s az érő gyümölcs közelébe, a fa ágaira, vagy a szőlő indáira erősítjük ezeket. Az üvegbe hatoló darazsak onnan már nem tudnak kijutni.
Most, amikor egyre több az allergiás ember, életveszélyt jelenthet egyetlen darázscsípés is. A konyhába berepülő, a kalácsra, húsra rászálló, limonádés pohár szélén mászkáló darázs is komoly pánikot kelthet.
Ahhoz, hogy felismerjük, melyik darázstól kell óvakodni, melyiket irtani, s melyiket érdemes hasznosságáért akár a kertünkbe telepíteni, érdemes kicsit többet tudni róluk. A valódi darazsak (Vespidae) a hártyásszárnyúak legfontosabb rendjét képviselik. Népes családjukba kb. 2 ezer fajt sorolnak a legprimitívebbektől a legfejlettebbekig. Vannak egyszerű, vagy tölcsérszerű fészket építő fajok, s államalkotók, amelyeknek építményei az 1 m magasasságot is meghaladják. Ezekből kb. 50 faj él a trópusokon. A legveszedelmesebbek egyike a minálunk is otthonos lódarázs (Vespa crabro). A mézdarazsak (Nectarina) a trópusi Amerikában élnek. Vannak továbbá útonálló v. rablódarazsak, díszdarazsak, ásódarazsak, csőrösdarazsak.
A tőrösdarazsak (Scoliidae) hazánk legnagyobb termetű darazsai. A káros rovarokat pusztítják. A cserebogár pajorjaiba fúrják petéiket, amelyek táplálékukká válnak.
A fürkészdarazsak (Ichneumonidae) az egész Földet lakják, legelterjedtebbek az északi mérsékelt égöv alatt. Ezek petéjüket a molytetvek hernyóiba fúrják. Nálunk az Encarsia formosa nevű fürkészdarazsat alkalmazzák a molytetvek szaporodásának megakadályozására.
A városokban elszaporodott szociális darazsak öklömnyi fészküket az erkélyek felső sarkába, sziklakertekbe, garázsajtók fölé építik. Piszkálni a fészkeket, kifüstölésükkel, felgyújtásukkal próbálkozni, veszélyes vállalkozás. Sötétedés után, hatékony rovarölő szert a fészekre permetezve szabad csak leválasztani a fészket, majd műanyag szemeteszsákba zárva a szemétre kell vinni. Ahol lehet, el kell égetni. Fontos, hogy a tél beállta előtt minden fészekkezdeményt távolítsunk el a rejtettebb zugokból, különben tavasszal, nyáron ismét megjelennek e nemkívánatos vendégek.
A darázs- és méhcsípésre allergiások mindig tartsanak a kezük ügyében első segélyként megfelelő gyógyszert. Első teendő a fullánk eltávolítása. Aki teheti, azonnal vegye be a gyógyszert, alkalmazzon allergia elleni sprayt. De ne csak ők óvakodjanak a darázscsípésektől: félbevágott vöröshagymát a csípés helyének bedörzsölésére mindenki alkalmazhat, akit ilyen kellemetlen baleset ér. Előfordul, hogy a száj belsejét, a nyelvet csípi meg a darázs, amikor óvatlanul olyan gyümölcsbe harapunk, amelyet éppen dézsmál. A vöröshagyma elrágása, almaecetes öblögetés kissé enyhíti a kínzó fájdalmat. A petrezselyem zöldjével, almaecettel való bedörzsölés, külsőleg, szintén szolgálhatja ezt a célt. Súlyos, sokkos állapotot is előidézhet ilyen csípés. Ilyenkor sürgősen orvosi segítségre van szükség.
Mindent egybevetve: vannak érdekes, különleges, a természet csodálatos rendjét (államalkotó szerveződéseikkel) képviselő darazsak, amelyeket érdemes messziről csodálnunk. A veszélyeset el kell kerülnünk, a hasznosakat pedig (kellő óvatossággal) kerti kultúráink védelmére kell alkalmaznunk. (h)
