Ki tudja, hány napra jut a szélcsendből, a napsütésből, a kellemes őszi időjárásból? Használjuk ki tehát, amíg lehet!
A vénasszonyok nyarára vonatkozó kérdést a mindent feje tetejére állító klímaváltozás indokolja, amely miatt tavaszról és őszről szinte már nincs értelme beszélni, és a régi pranosztikák is egyre kevésbé érvényesek. Ha csak az idei évet nézzük, a nyár utolsó hónapjában napokig tartott a nyaralók rémálma, a kifejezetten hűvös és esős idő, majd ismét bőven 30 fok feletti csúcsokkal tért vissza a nyár.
Szeptember utolsó harmadára fordulva még mindig ez dominált, ha visszakeressük az időjárási híreket, a lapok hetek óta vénasszonyok nyaráról vagy indián nyárról cikkeznek. Csakhogy
Folytassuk a betakarítást!
A káposztafélék közül a karfiol a legfagyérzékenyebb. Attól függ, mennyi van belőle. Ha a napi időjárás-előrejelzést figyelve fagyveszélytől kell tartanunk, akkor nincs mit tenni – külső, nagy leveleit rajta hagyva, a talaj felett kell a gyökeréről levágni. Szellős, de védett helyen így még néhány napig tárolható, mielőtt feldolgozzuk, értékesítjük. Ha nagyobb ágyásnyi érlelődik még, akkor fóliás takarással óvjuk a fagyoktól, mielőtt betakarítanánk, hogy tovább fejlődhessen.
A karalábét gyökerestől szedjük ki a talajból, majd a gyökeret 2 cm-es csonkra vágjuk vissza. A lombozatot a szívlevelek kivételével tördeljük ki úgy, hogy minél kisebb sérülések keletkezzenek. Veremben, prizmában, pincében (ládába, homokba rétegezve) tárolhatjuk. De csak a téli fajtákat érdemes tárolni. A Gigant őrzi meg a minőségét a legjobban.
A fejes káposzták közül a téli fajták alkalmasak tárolásra, amikor már beborultak, kemény a fejük, s színük az erős zöldből kezd világosodni. A fagyok beállta előtt, napfényes időben történjen a betakarítás. (esős időben túl nagy a víztartalma, a levelek közé szorul a víz, s könnyen rothadni kezdenek. Ha derült is az idő, az éjszakai harmat hasonlóan, egész nap a káposztafejeken maradhat. Ezért a nagyobb szárrésszel levágott fejeket, lehetőleg szellős, fedett helyen szikkasszuk legalább egy napig, szárral felfelé, hogy a levelek közé szorult víz kifolyhasson a fejekből. Majd 2 cm-es csonkot hagyva rajtuk, prizmában vagy ládákban, felmáglyázva tároljuk a fehér és a vörös téli káposztát.
A gyökérzöldség még hátravan
Sokan sietnek – biztos, ami biztos alapon – a zeller felszedésével. Pedig – érdemes kockáztatni. Igaz, hogy fagyérzékeny. De még az egész október előttünk van, sokat gyarapodhat 2-3 hét alatt, ha még a talajban hagyjuk. Persze, ha fagytól kell tartanunk, ássuk ki, gyökereit éles késsel metéljük le, levélzetét – a szívlevelek kivételével – szinten tördeljük le. Szikkasszuk, majd vermeljük, vagy homokba rétegezzük.
A sárgarépa, ha túl hidegek az éjszakák, már szintén felszedhető. Az utóbbi években megszoktuk, megszerettük a henger alakú, közepes nagyságú, édesebb fajtákat. Van, aki ragaszkodik a régi, hegyes végű, nagyra növő, téli fajtákhoz, amelyek nem olyan édesek ugyan, de sokkal ellenállóbbak a mostaniaknál.
A petrezselyem még várhat, hadd nőjön még a gyökere.
Viszont a zöldjéből (meg a zeller zöld levélzetéből) átválogatva, megmosva, megszikkasztva kerüljön a mélyhűtőbe annyi, hogy kitartson az újig.
Ne dobjuk ki a fanyesedéket
Gondoljunk arra, milyen szeszélyes és változékony az időjárás. Hogy valamennyire is védekezni tudjunk ellene, készítsünk az ősszel egy-két magas ágyást. Ehhez lesz szükségünk a gyümölcsfákról levágott vékonyabb, vastagabb ágakra, gallyakra.
Mi legyen a szépséges muskátlikkal?
Érdemes átteleltetni őket?
Attól függ. Ha van megfelelő világos, de hűvös folyosó, garázs, kamra, ahol károsodás, aszalódás nélkül eltarthatók, akkor – talán. De csak, ha három évnél fiatalabbak. A virágokat, bimbókat, elszáradt leveleket le kell szedni róluk, majd csökkenteni kell az öntözést. Ezzel a módszerrel sem mindegyik bírja ki, némelyik aszalvánnyá fonnyad, másutt meg a levéltetvek lepik el a sínylődő töveket. Van, aki kiveszi a cserépből, a gyökerét és a szárát visszavágja, s egy nagyobb cserépbe összerakja őket, majd betakarja földdel a töveket. Sötét, de jól levegőző, fagymentes helyre téve kitelelnek, majd ismét szétültetve, magukhoz térnek.
Akinek ebben nincs gyakorlata, inkább búcsúzzon el a muskátlijaitól ilyenkor ősszel – és tavasszal vegyen újakat. Azok két hónappal korábban kezdenek virágozni, mint a telet átsínylődött példányok. És – nem terjesztjük általuk a levéltetveket sem.
