A gyomrunkat próbára tevő sok ünnepi étel után, ilyenkor télvíz idején, megkívánjuk az „igazi” zöldségeket. Nos, még főzés, párolás után is zöld marad a brokkoli (Brassica oleracea convar. Botrytis.var. italica), a vadkáposzta kerti, termesztett változata. És igazán kevés előkészítést igényel, könnyű, kímélő zöldség. Őshazájában, a Földközi-tenger mellett vadon él, hozzánk, ahogyan a világ más tájaira is, keresztezett, hibrid, tenyészthető fajtái jutottak el. Szerencsére, sokan megszerették, szívesen fogyasztják, termesztik.
Táplálkozási értéke nagyobb, mint a karfiolé, könnyebben emészthető, nem puffaszt, ízletesebb, főzéskor sem kellemetlen a szaga. És sok A-, valamint C-vitamint, kalciumot, vasat, riboflavint, tiamint, niacint, antioxidánsokat tartalmaz. Tudományosan bizonyított a rák-és bélgyulladásokat megelőző hatása. Főleg C-vitamin-, folsav-, és bétakarotin-forrás, fontos szerepe van a rákmegelőző étrendben. Nálunk csak az utóbbi 20 évben terjedt el, a brokkolit immár sokféleképpen használják a háztartásokban. Kuktafazékban készítve megóvhatjuk a benne lévő vitaminokat, és mélyhűtésre is alkalmas. Nem csak rózsája, hanem szára is ehető. Bár elsősorban tömör virágzatát fogyasztjuk, zsenge szárában és egészséges leveleiben is rengeteg jótékony összetevő található.
Termesztése nem igényesebb, mint a karfiolé, csak a fényigénye nagy. Vannak rövid (40-75 napos), közepes (60-90 napos) és hosszú (70-100 napos) tenyészidejű hibrid fajtái. Szerezzük be vetőmagját időben, már márciusban elvethetjük a hajtatóládába.
