Vannak cserjék, bokrok, fák, amelyeket tartós színes terméseik díszítő értékéért ültetnek. Nem is akárhová: abba a látótérbe, ahová a házak lakói zimankós napokon behúzódnak, s a szürke, borús, vagy téli kertre, tájra esne a pillantásuk. Vagy éppen fordítva, az utcáról betekintőknek szánják gyönyörködtetésül, miután nyári, őszi pompájától elbúcsúznak a fák, a bokrok, a kert. Szépséges néznivalót nyújtanak a fehér, rózsaszín, piros, narancs és sárga színű fürtökben, vagy különleges leveleik, ágak között elhelyezkedő kisebb-nagyobb bogyók.
Bőséges, narancspiros a termése a tűztövisnek (Pyracantha), feltűnőek, mesések a japánbirs (Chaenomeles) dió nagyságú, sárga gyümölcsei, a mélykék bogyójú mahónia késő ősszel pirosra színeződő lombjával festői kontrasztot képez. Rendkívüli látvány a cserszömörce (Cotinus) és a kisvirágú iszalag (Clematis) tollas bugája. A homoktövis (Hippophae rhamnoides) merev ágai már szeptembertől narancsszínű bogyókkal sűrűn berakottak.
Ezek tartós vázadísznek is alkalmasak. De az utak szennyezettségétől távol beérő termést magas C-vitamin-tartalmáért érdemes feldolgozni is. Bíborpirosra színeződik a korallbogyó (Symphoricarpos orbiculatus), pirosra a kecskerágó (Euonymus), a berkenye (Sorbus), a dérbabér (Skimmia japonica). A díszes termésű ágak vázában is szépen mutatnak. Tartósságuk növelhető, ha az ágakat 3 hétig glicerines vízbe állítjuk.
A dérbabér meglehetősen kevés gondozást igénylő, cserépben is, kertben is nevelhető növény, ami viszont hamisíthatatlan őszi hangulatot teremt. A dérbabér (skimmia japonica) egy örökzöld, ami remekül illik például a krizantém mellé.
