Rólunk

about-large

Köszönöm!

Régi ismerősök, jó barátok, egykori kollégák, távoli rokonok, gyerekkori pajtások, és mai, világhálón felnőtt, fiatal Olvasók!

Meghatóan sok a biztatás, az érdeklődés a visszajelzésekben, amelyeket naponta kapunk, s egyre nagyobb számban a nyugdíjasok számára készített tájékoztató és szórakoztató „folyóiratunk” indításával, tartalmával kapcsolatban.

Elnézést kérek, amiért nem a ma megszokott módon, a facebokon válaszolok, kinek-kinek külön, személyre szólón. Azonban bevallom, számomra ez nem annyira „kézenfekvő” megoldás, mivel nem vagyok számítógépes szakember, még csak túl nagy internet-hozzáértéssel sem rendelkezem. Viszont, tíz ujjal írni, számítógépbe, igencsak szeretek.

Most, hogy egészségem ismét megengedi, kihasználom a lehetőséget, ameddig lehet, s Fiam segítségével – mivel nyomtatott sajtóban történő publikálásra már nemigen számíthatok – néhány felidézett, régi írásommal és a még lépten-nyomon ösztökélő ötleteimmel kép, s szöveg összehangolásával, így próbálok együtt gondolkodni, érezni az idősebb korosztályokhoz tartozókkal.

Örülök, hogy ráéreztek szándékomra, s „vették a lapot”. A továbbiakban hálásan fogadnám észrevételeiket, ötleteiket, kívánságaikat is. Erőmhöz, képességeimhez mérten megpróbálok – habár nehezemre esik a járás – „lépést tartani” elvárásaikkal.

Hálával, szeretettel:

H. Mészáros Erzsébet

Sorstársaim, Nyugdíjasok! Hatvan felett és hetvenen túl. Még mindig frissek, fiatalosak, vagy fáradtságukat, korukat sikerrel kendőzők. Megérdemelt pihenésüket élvezők. Megváltozott helyzetükbe, havi „fixükbe” megnyugvással vagy keserűséggel beletörődők. Magukat konokul edzők és minden betegségtől rettegők. Családjuk óvó körében élők, párjuk kezébe kapaszkodók. Magányossá vált temetőjárók, vagy csoportosulások együttérzésében szomorúságukat oldók. Tevékeny, dédunokát dajkáló kortalanok és búskomor, mindenkit kerülő koravének. Munkában, mások megsegítésében, éveik múlását észre sem vevők, életüknek örömet cselekvésben, alkotásban értelmet adók: észrevették, hogy rólunk már csak úgy mellékesen, kötelességszerűen esik egy-két szó a még megmaradt sajtó hasábjain?
E hiány pótlásának szándékával indul ez a portál. Hogy tudjunk egymásról, hogy a bennünket foglalkoztató kérdéseket föltehessük, hogy támaszt keressük és ösztönzést kapjunk egymás tapasztalataiból. Biztatást és reményt, hogy nem kell örömtelenül kifolynia ujjaink közül az időnek. Hogy jobban eligazodhassunk a bennünket foglalkoztató kérdésekben. És hogy értelmet adjunk a pihenés óráinak is. Hogy törődjünk egymással!

H. Mészáros Erzsébet