Szülőföldünk ökológiai adottságainak köszönhetően több őszi vetésű növényfaj termesztésére lehetőségünk van. Mind az őszi vetésű szántóföldi növények, mind a kiskerti növények teleltetésre már jól bevált módszerekkel rendelkezünk, kisebb-nagyobb odafigyeléssel megteremthetjük magunknak már kora tavaszra a betevőnket.
Mindenekelőtt a legfontosabb a talaj előkészítése, és a megfelelő vetőmag kiválasztása. Fontos, hogy a gyökérágy nedves, rögmentes legyen, és ne legyenek művelő talpra utaló jelek, se kiskertben, se a nagyobb termőterületeken. Egyszerűbben mondva: se lábbal, se gépekkel ne tapossuk, nyomjuk össze a már megásott, szántott, fellazított – vetésre, ültetésre előkészített talajt. A jó mag- vagy vetőágy laza, gyommentes, egyenletes mélységű és aprómorzsás. Az ősszel vethető hidegtűrő zöldségfajok magjai általában már a vetés évében meggyökeresednek, fejlődésnek indulnak, majd a téli fagyok alatt hibernálódnak, viszont az első felmelegedésnél fejlődésnek indulnak.
A hagymát is elvethetjük
A tél alá vetés nem tévesztendő össze az őszi vetéssel. Az utóbbi esetben ugyanis korábban, még az őszi szezon közepén – szeptember végén, októberben is elvethetjük a magot, így a növény még a tél beállta előtt kikel és megerősödik, így vészeli át a zord időszakot, kora tavasszal pedig már szedhető.
Az őszi vetésnél figyelembe kell venni a felmagzás miatti termésveszteséget, hiszen sok zöldségnövényünk idő előtt magszárba szökken, vagyis túl hamar virágzik, és idő alatt hoz termést, ami pedig ront a termés minőségén. Minél fejlettebb a dughagyma, amit ültetünk, annál inkább fennáll a veszélye a felmagzásnak. Ez magfogás szempontjából hasznos, amennyiben az a célunk, de étkezési szempontból nem kívánatos, hiszen romlik a hagyma minősége.
A hagyma felmagzását segíti a hideghatás, azaz a vernalizáció, vagy jarovizáció, amikor meghatározott időtartamú alacsony hőmérséklet kiváltja a generatív szervek kifejlődését, a magszár képződést. A hagyma mellett a káposztafélék, gyökérzöldségek (pl. zeller, répa) szintén hajlamosak erre. Ha tudjuk, melyik növény milyen körülmények között hajlamos magszárba szökkenni, akkor ezt el tudjuk kerülni. A téli vetéseknek ebben pedig nagy szerepük lehet.
Tél alá vetés
Tél alá vetésre leginkább alkalmasak a rövid tenyészidejű, korai zöldségfajok/fajták: sárgarépa (Napoli, Karotela, Rondo), petrezselyem (Korai cukor), borsó (Debreceni és Újmajori korai, Rajnai törpe), spenót (Matador, Vital, Atlanta), sóska (Pallagi nagylevelű), mák, metélőhagyma és fokhagyma. Az őszi fokhagymát és a korai zöldhagymát legkésőbb október elejéig érdemes ledugni, kihajtva, meggyökeresedve szépen áttelel, legalább két héttel szedhető fel, mint a tavaszi vetés.
A fejes saláta remekül bírja a telet, akár a korábbi felmagzott saláta magját is lehet vetni kiskertben. Óvakodjunk a mélyültetéstől, emellett ne aggódjunk, ha a magasan ültetett palánták az első öntözés ellenére ellankadnak, másnap újra felélénkülnek.
