Ha a kertet hó fedi, a növények védve vannak fagytól, széltől, kiszáradástól. A hó tisztítja a levegőt és segíti a tápanyag hasznosulását. A kertészkedő, ha időben rendbe tett mindent, csaknem úgy várja a havat, mint a karácsonyi szünidőre készülő, hóra váró gyerekek.
Ahol még késik a hó
Ott be lehet fejezni az öreg élő sövények visszavágását. A lombos fákból létesített sövények, amelyek a kívánt magasságot elérték, a nyári nyírások ellenére évenként legalább néhány centiméterrel magasabbak és szélesebbek lesznek. Ha ezt valaki nem szeretné, a sövényét 5 évenként, vagy gyakrabban, 20-30 cm-rel vágja vissza. Ilyenkor a kialakult ágörveket eltávolítjuk. A metszés a legöregebb farészekre is fiatalítóan hat. Enyhe, fagymentes téli napok erre a legalkalmasabbak. A ferde falú vágás megfelel a természetes növekedési formának és megakadályozza az alsó ágak korai felkopaszodását.
A felkopaszodott, legyengült lombosfa-sövény felére vagy mélyebbre történő visszavágása a legalsó részek hajtásmegújulását serkenti. A sövény oldalát legjobb ferde falúra vágni úgy, hogy felül keskenyebb legyen, mint alul. Az idősebb fás részek metszését most majdnem minden sövénycserje elviseli.
Erős visszavágás, trágyázás és öntözés után általában nagy tömegű sarjhajtás fejlődik, amit az első vegetációs időszakban nem metszünk. A nyugalmi időszakban, tél végén kezdődhet az egyedi kezelés. Eltávolítjuk a magasan fejlődött, erős hajtásokat. Minél mélyebben található az új hajtás, annál értékesebb az alaphoz közeli erős elágazás szempontjából. A megmaradt hajtásokat azonos magasságban harmadára, felére visszavágjuk. Ha a megfiatalított sövényt fokozatosan ferde falúan növesztjük felfelé, akkor egészen a talajig tömör takarás alakul ki.
A tárolók ellenőrzése
A zárt helyiségekben (pince, kamra) tárolt zöldségeket folyamatosan ellenőrizni kell. A hibás, romlani kezdő darabokat azonnal el kell távolítani. A 0 és mínusz 1 C hőmérsékleten a legcsekélyebb a veszteség. Fagymentes időben időnként szellőztetni is kell. Az elvermelt zöldség megbontására is fagymentes időben kerüljön sor. Itt ritkán fordul elő romlás, azonban annál gyakrabban utat talál a mezei pocok, az egér. Óvjuk meg, ha már annyi munkánk van benne, ne menjen veszendőbe semmi. Sokáig ne hagyjuk „szellőzni” a vermet, egy-két hétre való zöldséget készítsünk be a kamrába, a többit meg körültekintően takarjuk be ismét, s szigeteljük megfelelően, ki tudja, közben milyen időjárás köszönt ránk.
Szedjünk fel friss tormát!
Közelednek az ünnepek, a disznóölések. Amíg nem fagyos a talaj, a tormatelep épségét megőrizve szedhetjük fel azt a néhány szálat, amennyire egy hónapon belül szükségünk lehet.
Emésztést javító, ha reszelve, hagyományosan fogyasztjuk. De tormaszósz is készülhet belőle. Vagy reumás fájdalmakban szenvedőknek alkoholba pácolva, borogatás.
A metélőhagyma is a konyhába kerülhet
Aki októberben felszedte, utószárította a metélőhagyma töveket, majd nagyobb cserepekbe ültette és novembertől folyamatosan öntözi őket, már beviheti a konyhába, hogy ott hajtsanak, bokrosodjanak, s az ünnepekre friss, ízletes vitaminnal járuljanak hozzá a karácsonyi asztal bőségéhez.
Készítsünk madáretetőt!
A tudatosan kertészkedő, környezetbarát embereket nevel gyermekeiből, unokáiból. Mi lehetne erre alkalmasabb, mint a karácsonyi szünidő?
Adott az ok is, ajándék ez a madaraknak, s menedék, hogy télen se kelljen éhezniük.
És az sem mellékes, hogy annak, aki a hasznos madarakat téli etetéssel a kertbe csalogatja, kevesebb panasza lesz a kártevőkre.
A legkisebb odú a cinkéknek felel meg, ahová nem tolakszik be a veréb, vagy a többi madár. A kékcinke, fenyvescinke, búbos cinke és a barátcinke leginkább a csúcsosan kiképzett, gyalulatlan fából készített odúkat kedveli. A fél-odúlakók (házi rozsdafarkú, légykapó, barázdabillegető) négyszögű fészekodúval is megelégszik.
A pinty, pirók, zöldike, meggyvágó, tengelice, feketerigó, énekes rigó, fülemüle, kenderike, poszáta, sárgarigó, tövisszúró gébics, ökörszem beéri a tövises cserjék termésével.
