Ma már, amikor annyiféle és fajta a hibrid zöldség, igazán nem lehet különválasztani az uborka, a paradicsom, vagy a paprika főszezonját. Szinte egész évben ott van a piacon mindegyik. A főszezont csak az jelzi, hogy amikor a legtöbb van egy-egy zöldségféléből, akkor a legolcsóbb. Az időjárás is hozzájárul, hogy egyszerre nő, érik minden a kertben.
A paradicsom
De maradjunk a paradicsomnál, amely a zöldségfélék közül a legkedveltebb gyümölcsünk. Ez nem szójáték, hanem kertészeti besorolás (ha virágja és sok magja van, akkor virág…) Mindegy, melyiknek tekintjük, a lényeg, hogy nagyon szeretjük, sokat, sokféleképpen fogyasztunk belőle. És egészségünkre válik! Botanikailag a csucsorfélék családjába tartozik, mint a paprika és a tojásgyümölcs. Európában a XVI-XVII. Században kezdték el termeszteni. Őshazája Közép-és Dél-Amerika. Magyarországi elterjedése csak a XIX. Század végére tehető. Tehát étkezési kultúránkba nem is olyan régen került, azonban annál rohamosabb volt a térhódítása. Gyorsan népszerűvé vált, színe és íze egyaránt vonzotta a fogyasztókat. És azonnal felfedezték, milyen csodálatos a táplálkozási-élettani értéke. Ásványianyag-tartalmát főleg kálium-, nátrium-és kalciumsók adják. Színét a különböző karotoniodoktól, elsősorban a likopintól kapja. C-vitamin-tartalma változó (25-40 mg/100 g), a bogyó fejlődésével, érésével arányosan növekszik, és lényegesen többet tartalmaz a szabadföldi, mint a melegházi termés. Mivel – különösen nyáron – bőségesen fogyasztjuk, egyik legjelentősebb C-vitaminforrásunknak tekinthető. Tartalmaz még B1-és B2-vitamint, valamint az A-vitamin provitaminját, a karotint. Ez bőségesebben a pirosabb termésekben található.
Nagyon előnyös a fogyasztása fogyókúrákban, a szív-és keringési megbetegedések, prosztata-bajok esetében, étvágytalanság ellenszereként. Csökkenti a rákos megbetegedések kialakulását. Kitűnő a bőrgyógyító hatása is. Még az emésztőrendszerek kímélő étrendéjbe is beilleszthető, ha lehúzzák a héját. Fontos felismerés, hogy kedvező élettani hatásait a főzés és egyéb hőkezeléses feldolgozás sem befolyásolja.
A karós paradicsomot 1-2 hajtással neveljük. Több hajtás, karó mellett, felesleges. A tenyészidő alatt a főhajtást, ahogyan növekszik, ismételten fel kell kötni. A levélhónaljban képződő oldalhajtásokat 8 naponként le kell törni. Se kést, se ollót ne használjunk, a csúcsánál fogjuk meg, úgy távolítsuk el. A töréshelyeket ne érintsük, nehogy elősegítsük a baktériumos hervadás terjedését. A paradicsom önmegporzó, a virágpor a bókoló virágban ráfolyik a bibére, ha a szél megrázza a növényt. Szél hiányában mi is rázogathatjuk a virágzó növényeket. Akkor fejlődik a legjobban, ha kiegyenlített a talajnedvesség. Úgy öntözzük, hogy a leveleit ne érje a víz. Ha ültetésekor tekintettel voltunk arra, hogy növényenként egy négyzetméternyi területre van szüksége, akkor elegendő napfényhez és levegőhöz jut, következésképpen kevesebb a különböző betegségek előfordulásának veszélye. És a napfényben érlelődő termés zamatos, ízletes lesz, igazi „hazai” paradicsom.
A zöldtrágya
Az utóbbi években kevés kertészkedő jut hozzá „valódi” szerves trágyához. Igaz, hogy a gazdaboltokban már ez is kapható. Elég borsos az ára. Hozzáértő komposztálással megoldható a talaj tápanyag-ellátása. Azonban ahhoz is idő kell, amíg a kerti hulladék, fűnyesedék lebomlik, mészpor, vagy egyéb adalékok hozzáadásával humusszá alakul. Viszont – mit tehetünk – közben?
A talaj egészségi állapotának fenntartása, tápanyag-utánpótlásának biztosítása egyszerűen és könnyen megoldható zöldtrágya növények vetésével, amikor így, nyár derekán, az első termést betakarítjuk. Pontosabban a növénysorrendbe, az első és másodvetemények közé, iktassunk be egy-egy gyorsan fejlődő zöldtrágya növényt. A pillangósok (nitrogéngyűjtő hüvelyesek) a meszes talajt teszik porhanyóssá. A nem hüvelyesek (sárga mustár, napraforgó) a kötött talajt aktiválják. A fonálférges talajba, vagy gyümölcsfák alá a legjobb a hajdina (pohánka), mivel nagyon rövid a tenyészideje és elriasztja a talajban pusztító férgeket – még a cserebogár lárváját is! Ez igazi talajtisztító növény. A talajba forgatás időpontja a növények virágzásának kezdete. Igazi „vitamin-injekció” ez a kerti földnek. És szinte pótolja a hagyományos szerves trágyát.
Az orgona szemzése és metszése
Az orgona szemzését – a gyökérsarjakba 10 cm-re a föld felett – július elejétől végezhetjük a hónap közepéig. (Télen aztán az alanyt tenyérnyire a megeredt szem fölött visszavágjuk. Tavasszal a nemes hajtást a megmaradt csaphoz kötjük. A hajtást a következő tavasszal négy szemre visszavágjuk, miután a csapot már augusztusban eltávolítottuk.)
Tél végén, kora tavasszal a villás elágazású vesszők közül az egyiket két rügypárra metsszük vissza. Így az csak leveleket fog hozni, és a meghagyott vessző jóval nagyobb virágfejet nevel. Következő évben hasonlóan kezeljük, vagyis az egyik megmarad, a másikat meg visszavágjuk. Ha nagyon szép orgonabokrokat szeretnénk, akkor érdemes ezt a váltómetszést alkalmazni. Ha az egyik ágat rövidre metsszük, a másikat mindig hagyjuk meg hosszabbra. Ezt a módszert minden évben felváltva alkalmazzuk.
(hme)
