Egyre több fajtája és hibridje jelenik meg a virágpiacokon ennek az elegáns, mutatós gumós dísznövénynek (Eremus stenophyllus). Már régóta ismertek a Shelford és a Ruiter-hibridek, amelyek júniusban, júliusban a tőlevélrózsáról impozáns hatású, 1,20 -2 m magas virágzatokat fejlesztenek. De van már május végén nyíló is (Eremus elwesii), meg augusztusban virágzó (E.olgae). És vannak e két fajta keresztezéséből előállított, tíz héten keresztül virágzó korbácsliliom is.
Ültetésüknek most van itt az ideje. Rögtön virágzás után szaporítható magról vagy a gumó osztásával. Ez különösen akkor célszerű, ha a növény az adott helyen túlszaporodott — ilyenkor kevesebb és alacsonyabb virágot hoz. Gumóikat 15 cm mélyre kell ültetni. Délre nyitott, napos, meleg helyet igényelnek. Jó vízáteresztő, humuszos, homokos vályogtalajra van szükségük. (Néhány év után fel kell a gumókat szedni, mert elsűrűsödnek. A terjedelmessé vált gyökértörzset szétvágással darabolhatjuk, és ismét szétültethetjük.)
A pázsitba nagyobb csoportokat képezve ültessük a korbácsliliom hagymákat, virágágyásba háttér-növényként, mivel magasra nő. Színskálájuk gazdag, fehér, sárga, rózsaszín, narancs, piros, barnáspiros. Az igényesebb kertészkedők azt is vegyék figyelembe, melyiket választják, illetve, hogy a körülöttük lévő virágok milyen színűek.
A korbácsliliom ültetéséhez a legmegfelelőbb a kert egy napos, de legalább világos része, ahol a talaj tápanyagban gazdag és jó vízgazdálkodású.
Növekedési időszakában rendszeres, de körültekintő öntözést igényel. Földje legyen nedves, de főleg télen ne túlságosan, mert elrohadhat a hagymája.
