Bizony, még a szakkönyvek szerint sem könnyű kideríteni, tulajdonképpen hogyan lehet egymástól ezeket az újabban népszerűvé váló káposztaféléket megkülönböztetni. Abban megegyeznek, hogy a Brassica chinensis, vagyis a kínai káposzta lazább szerkezetű, simább levelű, levélszárai inkább a mángoldéra emlékeztetnek. Nyers fogyasztása ajánlott, kalóriaszegény, vitamindús saláták készítésére alkalmas. A Brassica pekinensis magyarul a kínai kel. Ennek finomabb, a kelére emlékeztetően kissé fodros a levélszerkezete. Tömör, de zsenge, henger alakú, vagy gömbölyű fejeket képez. Kelet-Ázsiában – Kínában, Japánban – már csaknem kétezer éve ismert és termesztett növény mindkettő. Európába csak 1950-ben került, az utóbbi években, amióta az érdeklődés az egészséges táplálkozás felé fordult, egyre népszerűbb mindkettő. Mivel közeli rokonok, mind a kínai káposzta, mind a kínai, vagy pekinginek is nevezhető kel termesztése azonos. Amiért étrendünkbe iktatását ajánljuk, magas C-vitamin tartalma mellett nagy mennyiségű aminosav tartalma. És ami szintén lényeges, kellemesebb az íze, sokkal gyengébb az illata és finom rostszerkezete miatt könnyebben emészthető – egyáltalán nem puffaszt, sem párolva, sem nyersen. Minden kímélő étrendbe besorolható. Az elkészítés módja szerint alakítható az íze, mert önmagában semleges.
Még helybe vethetjük, – most van itt az ideje – ahogyan a káposztaféléket szokás. Mivel a rövid nappalok növénye, szeptemberben, októberben ideális számára az éghajlatunk. A tavaszi ültetésből, nyári nevelésből gyakran felmagzik, éppen a nyári hosszú nappalok miatt. Viszont ha marad a változékony időjárás, a magokat augusztus elején vessük 35-40 cm-es sortávolságba, 1-2 cm mélyre, a tőtávolság – egyelés, ritkítás után – 30 cm legyen. Nagy a vízigénye, tehát öntözzük, hadd nőjön. A fajtától és a vetés idejétől függően 2-3 hónap a tenyészideje. A káposztafélék kártevőitől óvni kell. Gyökérzete a talaj felső rétegében – kevés oldalgyökérrel – ágazik el, ezért kapáláskor ügyeljünk, meg ne sértsük. És a kiszáradástól is ezért kell védenünk.
Vessünk belőle – legalább próbaképpen! És ne megszokott ételreceptjeinket akarjuk e másféle zöldségekből elkészíteni, tehát ezeket vastag rántásokhoz „idomítani”, hanem nyersen, joghurtos salátaöntettel, vagy kissé megpárolva, körítésként fogyasszuk. De tölthetjük is: gombával, rizzsel, keverhetjük tésztafélékkel, sajttal. Eggyel több zöldségféle, amelyért, ha magunk termesztjük, nem kell pénzt adni. És még az egészségünknek is használ.
