Az olaszok nemzeti zöldségének tartják. Most, hogy a nyári szabadságot sokan külföldön töltik, valószínűleg „találkoznak” ezzel az édeskésen köményillatú, bizsergetően fűszeres ízű különlegességgel. A gumós édeskömény lehet, hogy salátákban, tehát nyersen, vagy főzelékfélék ízesítőjeként, de párolva, sütve, akár paradicsomszósszal, vagy fehér, tejszínes mártásokkal leöntve is előfordul. Kóstolják meg! Ha ízlett, odahaza is termeszthetik. Szakboltokban Foeniculum vulgare, fenikel obyčajný sladký néven keressük. Ha olyanra találunk – és ezek éppen a gumós fajták -, amelyeknek a tenyészideje 80 – 100 nap körül van, még vethetünk belőle. A könnyű, agyagos talajt kedveli, hagymafélék, karfiol, karalábé után utóveteményként kerülhet ezeknek a helyére. Sortávolság 40 cm, tőtávolság 15 cm. Gyorsan kicsírázik, 8-12 nap múlva már szépen sorol.
Amikor a gumók kezdenek kialakulni – kb. 3 héttel azelőtt, hogy a tyúktojás nagyságot elérnék -, kissé feltöltjük körülöttük a földet. Folyamatosan szedhetjük, s fogyaszthatjuk. A gumó – külső leveleitől megszabadítva fehér színű és kellemesen édeskés ízű. Étvágyjavító, görcsoldó hatású, sok C-vitamint, az A-vitamin provitaminját, a B-vitaminok egész sorát, kalciumot, vasat, könnyen emészthető rostanyagokat tartalmaz.
A közönséges édeskömény
Az évelő közönséges édeskömény (Foeniculum vulgare var. vulgare) akár 2 méter magasra is megnőhet, gumót nem növeszt. A kapor leveléhez hasonlít levele, sárga színű ernyő virágzatát egész nyáron át hozza. Ikerkaszat terméseit ősz elején gyűjthetjük be. Szabadföldi vetésének jóval korábban nekikezdhetünk, mint a gumós édeskömény esetében. A magokat április közepétől vethetjük tápanyagban dús talajba, a kert napos, és lehetőleg szélvédett részében.
