„A semmi ágán ül szivem…” (2)

Szlovákia megalakulása óta az öngyilkosságok száma enyhén csökkenő tendenciát mutat. A 2021-es világjárvány sújtotta évben megnövekedett a legöregebb férfiak és nők, valamint a kamaszkorú lányok körében elkövetett öngyilkosságok száma. Az öngyilkosság által okozott halálesetek arányában azonban már hosszú ideje az OECD-országok átlaga alatt vagyunk.

Ha pontosabban mutatnánk ki a halálesetek okait, Bražinová szerint nagy a valószínűsége, hogy Szlovákia az átlag fölé kerülne, és az is lehet, hogy jelentősen.

Ha nem tudjuk, valójában hányan követnek el öngyilkosságot az országban, annak érdekében sem tudunk lépéseket tenni, hogy megelőzzük az ilyen eseteket.

A valóságban valószínűleg nagyobb a számuk

„Azt meg tudjuk mondani, hogy évente hány öngyilkosságot jelentenek, de nagy valószínűséggel több történik. Ennek az az oka, hogy sok haláleset történik, melynél tisztázatlan a szándék” – magyarázza Bražinová.

A nemzetközi kutatások alapján épp a „tisztázatlan szándék” kategória tartalmazza az öngyilkosságok egy részét is, az epidemiológus szerint azonban nem tudjuk megmondani, hány esetről van szó. Ugyanis nem tudjuk, az öngyilkosságok kimutatott aránya jelentősen vagy csak kis mértékben tér el a valóságtól.

„Nem tudjuk megmondani, hány ember követ el sikeres öngyilkosságot. Ezt más országok sem tudják pontosan megmondani, a bizonytalanság aránya azonban országonként eltérő” – mondja Bražinová hozzátéve, hogy Szlovákiában ez az arány magasabb.

Hétszer magasabb is lehet az öngyilkosságok száma

Konkrétan az uniós országokkal összehasonlítva hétszer magasabb a külső okok miatt bekövetkezett halálesetek száma, amikor nem tudjuk, volt-e mögötte valamilyen szándék – lehet szó balesetről, öngyilkosságról, erőszakról –, hétszer magasabb a számuk, mint az unió más országaiban.

Peter Kováč jogász és törvényszéki orvos elmondása szerint a helyszíni vizsgálatot végző orvos akkor tünteti fel a tisztázatlan szándékot, ha a vizsgálat során feltáruló információk alapján nem tudja egyértelműen megállapítani, hogy öngyilkosságról volt-e szó.

„Mondok egy példát – ha a vonat elgázol egy gyalogost, gyakran nem lehet megállapítani, hogy baleset történt-e, vagy szándékosan feküdt a vonat elé. Az okot azonban a lakosság vallásosságában is lehet keresni. Szlovákia néhány vidékén az öngyilkosság problémát okozhat az egyházi temetésnél. A helyszíni vizsgálatot végző orvos ezért az öngyilkosság helyett, főleg, ha nincs búcsúlevél, inkább a tisztázatlan szándékot választja” – magyarázza.

Az orvos az okot a test vizsgálata és azon információk alapján határozza meg, amiket ki tud deríteni. Érdeklődik az elhunyt egészségügyi állapota felől a rokonoktól, lakótársaktól, szomszédoktól, tanulmányozza a halott egészségügyi dokumentációját, esetleg a rendőrségtől is kap információkat.

„Ha a halál bekövetkeztekor jelen voltak szemtanúk, megkérdezi őket, hogyan történt, hogy az elhunyt panaszkodott-e valamire, milyen betegségre utaló tünetei voltak – például láz, köhögés, mellkasi fájdalmak” – teszi hozzá.

Ha nem tudunk róluk, meg sem tudjuk akadályozni 

Miért fontos ez? Főleg azért, mert sok öngyilkosságot meg lehetne akadályozni.

„Ha pontosan tudjuk, hogy a lakosság mely csoportjaiban a legmagasabb az öngyilkossági arány, akkor célzott megelőző intézkedéseket tehetünk” – figyelmeztet Bražinová epidemiológus. A hivatalos elhalálozási statisztikában az áll, hogy a legmagasabb öngyilkossági arány a 70 éven felüli férfiak körében található. Ugyanilyen adatok származnak más országokból is.

A tisztázatlan szándékkal jellemezhető halálesetek esetében az életkorral növekvő tendenciát látunk, de sokkal nagyobb a nők aránya. „Számomra ebből az derül ki, hogy az idősebb nők haláleseteinél nem állapítják meg a szándékosságot, de nagy valószínűséggel öngyilkosság áll a háttérben” – mondja Bražinová.

Ez szerinte egy olyan csoport, amelyet nagy valószínűséggel figyelmen kívül hagynak. Ha pedig nincs benne a hivatalos adatokban, senki sem foglalkozik azzal, hogy segítsen rajtuk és megelőzze az öngyilkosságot.

Az epidemiológus szerint az öngyilkossági adatok és azok pontossága a mentális betegségek megelőzése szempontjából is fontos. Rámutat, hogy nemzetközi adatok szerint a sikeres öngyilkosságok 80-90 százalékát olyan emberek követték el, akik korábban valamilyen mentális betegséggel küszködtek.

„Legyen szó kezeltről vagy kezeletlenről. Nálunk ilyen kutatások nincsenek, mert az adatokat nehéz megszerezni” – mondja. Ha a háziorvosok figyelemmel kísérnék, nem jelennek-e meg a depresszió tünetei az idősebb betegeknél, ami a leggyakoribb időskori betegség a demencia mellett, akkor Bražinová szerint számos öngyilkosságot meg lehetne előzni.

Kováč törvényszéki orvos sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a halálesetek azon része, amelyek „tisztázatlan szándékkal” vannak címkézve, öngyilkosságok lehetnek. „Azonban, hogy ez mennyi esetet jelenthet, nem lehet meghatározni. A helyszíni vizsgálatot végző orvos azonban minden ilyen esetben elrendeli a boncolást. A boncolást és a további körülmények meghatározását követően lehetséges egy ilyen halálesetet öngyilkosságnak nyilvánítani” – teszi hozzá.

Az Egészségügyi Információk Nemzeti Központja, amely a halálesetek adatait közli, azt nyilatkozta, hogy ők „csak” dolgoznak a számokkal. Az adatok viszont az Egészségügyi Felügyeleti Hatóság alá tartoznak.

Michal Palkovič patológus, aki a hatóságnál dolgozik, azt mondja, hogy egy dolog a boncolás utáni jelentés és más a nemzetek feletti struktúrák jelentései. „Ezt a folyamatot minden ország sajátosan kezeli” – mondja.

Erőszakos haláleset esetében mindig elrendelik a boncolást, magyarázza. Ez egy nagy különbség más országokkal szemben, ahol az erőszakos halált elszenvedett áldozatok testét nem mindig boncolják fel, tehát az ügyeket automatikusan lezárja a helyszíni vizsgálatot végző orvos a rendőrséggel együttműködve. Ez így működik például Németországban vagy Nagy-Britanniában is.

„Minden ország a saját szabályai szerint jár el a halál okának megállapítása során. Nem vezet optimális eredményhez, ha olyan országok adatait hasonlítjuk össze, amelyek másfajta kimutatást használnak. Úgy gondolom, hogy csökkenthetnénk a szív- és érrendszeri megbetegedések számát már csak azzal, ha megváltoztatnánk a kódolásuk módszerét” – mondja Kováč törvényszéki orvos.

Problémás adatok

A halál okát leggyakrabban a helyszíni vizsgálatot végző orvos állapítja meg. A tisztázatlan szándékú halálesetek azok, „amelyeknél a halál okát megállapító orvosnak nincs egyértelmű bizonyítéka arra vonatkozóan, hogy öngyilkosság, gyilkosság vagy baleset történt-e” – magyarázza Bražinová.

Átlagosan minden tizedik testet felboncolnak. A 10-12 százalékos boncolási arány hasonló, mint más országokban, és még magasabb is, mint máshol Európában – mondja. Ez azt jelenti, hogy a halálesetek 90 százalékában a halál okát a helyszíni vizsgálatot végző orvos állapítja meg.

Ha nincs elég bizonyítéka arra vonatkozóan, hogy például az ember saját maga ugrott ki az ablakból, vagy kiesett, esetleg más ember okozta a halálát, a helyszíni vizsgálatot végző orvos azt nem öngyilkosságként zárja le, mondja Bražinová.

„Ez mind világos, de nem értem, hogy más országokban miért kevesebb a tisztázatlan szándékú halálesetek száma. Mintha pontosabban meg tudnák határozni a halál okát” – vélekedik.

Palkovič patológus szerint két eljárást kell megkülönböztetni – a boncolást, ahol a halál körülményei nem feltétlenül ismertek, és a rendőrségi nyomozást. „Csak ez utóbbinak áll jogában megállapítani, hogyan történt az esemény – búcsúlevél, ismételt kísérletek, pszichikai betegség, térfigyelő kamerák felvételei, tanúk vallomásai” – mondja a patológus.

Hozzáteszi, hogy csak a rendőrség zárhatja le az ügyet valamilyen fajta öngyilkosságként. „Addig az egy tisztázatlan szándékú haláleset a boncolást végző orvos szemével. Hasonló probléma áll fenn a fulladásoknál és az akasztásoknál is” – teszi hozzá.

Palkovič ezt egy példán mutatja be: adott egy személy holtteste, aki a nyolcadikról esett ki. A boncolást végző orvos nem tudhatja, hogy ez egy tragikus baleset volt, mert kizárta magát, és az erkélyen keresztül akart bejutni a lakásba, vagy valaki „segített rajta” akaratlanul, vagy épp akarva, és gyilkosságról van szó, vagy megállapítható a szándék, és öngyilkosság volt.

„Így a halotti bizonyítványban helyesen adja meg az okot, mint magasból való lezuhanást – tisztázatlan szándékkal. Később – akár egy hét múlva – a rendőrség a szemtanúk, a család stb. vallomásából kideríti, hogy öngyilkosság volt, de ez az információ már nem tud hogy bekerülni a halotti bizonyítványba” – magyarázza Palkovič.

A Statisztikai Hivatal és az Egészségügyi Információk Nemzeti Központja tehát úgy könyveli el, hogy tisztázatlan szándékú haláleset történt.

Ez azonban nem ad magyarázatot arra, hogy más országokban miért kisebb az ilyen haláleseteknek az aránya. Szlovákiában a holttestek 11 százalékát boncolják fel, mégis több nálunk „a tisztázatlan szándékú haláleset”, mint Ausztriában, ahol a holttesteknek csak 3 százalékát boncolják fel.

„Hogyan tudhatná a helyszíni vizsgálatot végző orvos boncolás nélkül a vizsgálat pillanatában, hogy erőszakos halálról volt-e szó? Vagy kapnak valamilyen jelentést a rendőrségtől, amiről nem tudok, vagy túl sok öngyilkosság szerepel a statisztikában” – véli Palkovič.

Szerinte hasonló a helyzet akkor is, amikor megállapítják, hogy egy személy szív- és érrendszeri probléma miatt halt meg. Szlovákiában Palkovič szerint ez egy „menekülési diagnózis”.

„A holttest megtalálásának pillanatában a helyszíni vizsgálatot végző orvosnak csak nagyon korlátozott információi vannak a halott egészségi állapotáról” – magyarázza a patológus. Itt is láthatjuk, hogy más a helyzet az egyes országokban.

Japánban vagy Nagy-Britanniában például az „öregség” diagnózist használják, ami Palkovič szerint Szlovákiában egyáltalán nem használatos. Mi ezekben az esetekben általában szívmegállást vagy szívelégtelenséget használunk – teszi hozzá Kováč törvényszéki orvos.

„Akárcsak a Covid okozta halálesetek kimutatása esetében, a halál okának meghatározásában tapasztalható következetlenségek is nagy különbségeket okoznak a nemzetközi halálozási statisztikák összehasonlításában. Merem mondani, hogy ez nem is lehetséges, és néha célzottan visszaélnek vele” – mondja Palkovič.

Az adatok pontosabbak lesznek

A halálesetekkel, akárcsak más egészségügyi adatokkal, az a probléma, hogy nem tudjuk, mennyire relevánsak, kevessé ellenőrzik őket, és ha mégis, az ellenőrzés nem szisztematikus. „Még senki sem vizsgálta meg szisztematikusan, hogyan jelentik a haláleseteket, és mit lehetne jobban csinálni. Megdöbbentő, hogy nem foglalkozunk ezzel” – mondja Bražinová.

Palkovič a felügyeleti hatóságtól azonban azt mondja, változtatások léptek érvénybe a helyzet javítása érdekében. Július 1-jétől új projektet indítottak a holttestek vizsgálatának digitalizációját illetően.

„A Felügyeleti Hatóság vállalja majd a felelősséget a halotti bizonyítványok kitöltéséért. Ez a világon egyedülálló projekt, amely többek között jelentősen javítani fogja a halálozási statisztikák pontosságát” – mondta Palkovič. A projekt sikerességének egyik feltétele az Egészségügyi Információk Nemzeti Központjával való együttműködés.

„Annak ellenére, hogy a helyszíni vizsgálot végző orvos nem egészségügyi alkalmazott, szükséges, hogy az Egészségügyi Információk Nemzeti Központja hozzáférést adjon számára a beteg elektronikus dokumentációjához” – magyarázza Palkovič.

Ennek köszönhetően a helyszíni vizsgálatot végző orvos már a halál pillanatában tudni fogja az eZdravie rendszerből, hogy például a betegnek onkológiai diagnózisa vagy valamilyen más súlyos betegsége volt, és nem fogják helytelenül feltüntetni, hogy a halál szív- és érrendszeri okokból állt be.