Több figyelmet érdemelne ez a Kínából származó, csodálatos lombhullató díszfa (Chimonanthus praecox), amelyet 1766-ban hoztak be Európába. Akkortól máig is, elsősorban a fűtött kertek, arborétumok, üvegházak dísze. Pedig a jó vízáteresztő, meleg, de nem túlságosan száraz kerti talajban, kissé félárnyékos helyre ültetve is jól fejlődik, s elérheti a 2-3 m-es magasságot. Felfelé törő, merev ágait tavasztól őszig hosszú, kihegyezett, lándzsás, nagy levelek díszítik.
Miután ezek lehullottak, karácsony táján, de legkésőbb januárban a tündérfa kopasz ágain rendkívül illatos, széles, 2-4 cm-es, csillagszerű, illetve harang alakú, halványsárga, áttetszően rózsaszín árnyalatú virágok nyílnak. Ezért hívják „télcsodájának” is.
A szabadban élő tündérfa a száraz, meleg nyarakat követően gazdagabban, hideg, esős nyarak után nem, vagy alig virágzik. Hajtásdugványozással is szaporítható, de fiatal példányai szaküzletekből is beszerezhető. A zsenge fácskák még fagyérzékenyek, azonban miután megerősödtek, virágba borulva vészelik át a téli zimankót. Telepítésénél a napos, félárnyékos, hideg szelektől védett fekvést és a jó vízáteresztő képességű, kissé nyirkos talajt részesítsük előnyben. Fagyzugosabb helyen a hosszantartó téli tűző napsütéstől lehetőleg óvjuk. Érdekessége a cserjének, hogy száraz, forró nyarak után gazdagon, viszont hűvös nyári időjárás után csak mérsékelten virágzik. Mivel a fiatal növények még eléggé fagyérzékenyek, télre takarást igényelnek. Virágzás után a vékony, felkopaszodott hajtásokat érdemes eltávolítani, s ezzel kissé kiritkítani a túlságosan besűrűsödött növényt.
