A robbanást egy, a Föld légkörébe lépett égitest robbanása okozta amely 5–22 fokos szögben süllyedve 4–500 kilométert tett meg, majd feltehetően mintegy 6–8 km magasságban felrobbant. A robbanás 30 kilométeres körzetében minden fa kidőlt, a 65 km-re lévő Vanavara település házainak ajtajai és ablakai a hangrobbanás hatására betörtek. Több száz rénszarvas pusztult el, azonban arra nincs bizonyíték, hogy emberek vesztették volna életüket az esemény következtében. Feltehetően 10–20 megatonna TNT robbanási energiájával volt egyenértékű az esemény. Fényessége is feltűnő volt, még 800 km-es távolságból is látható volt. A lökéshullámot meteorológiai obszervatóriumok is észlelték. A később szabványosított Richter-skála szerinti 4,5-5-ös földrengés volt érzékelhető.
Helyszíni expedíciók
Csak több mint egy évtizeddel az esemény után került sor a terület felkeresésére. Az első helyszíni expedíciót csak 1921-ben kísérelték meg Leonyid Kulik orosz mineralógus, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja vezetésével. Bár soha nem jártak a központi robbanás területén, a eseményről szóló helyi beszámolók alapján Kulik azt hitte, hogy a robbanást egy óriási meteorit becsapódása okozta. Felszíni becsapódásnak nyomát se találták, csak azt, hogy a fák és a növényzet kb. 40-50 km-es körzetben teljesen kipusztult.
Kulik csak 1927-ben is vezetett egy tudományos expedíciót a tunguszkai robbanás helyszínére. Helyi Evenki vadászokat bérelt fel, hogy irányítsák csapatát a robbanás területhez, ahol egy becsapódási krátert kerestek. Meglepetésükre nem volt kráter a robbanás helyszínén, viszont találtak egy nagyjából 8 kilométeres átmérőjű területet ahol a fák megperzselődtek és ágak nélkül, de még mindig egyenesen álltak. A robbanás központjától távolabb eső fák részben megégtek és a robbanás helyszínétől ellenkező irányban kidőltek, így az egész terület kidőlt fái nagy, sugaras mintázatot alkottak.
Az 1950-es és 1960-as években újabb expedíciók mikroszkopikus méretű szilikát- és magnetitgömböket találtak a talajban. Hasonló kis gömböcskéket véltek felfedezni a kivágott fákban is, bár korabeli eszközökkel azokat még nem lehetett tudományos pontossággal kimutatni. A későbbi expedíciók azonban valóban azonosítottak ilyen gömböcskéket a fák gyantájában. A kémiai elemzés kimutatta, hogy ezek nagy arányban tartalmaznak nikkelt, amely a meteoritokban is megtalálható, ami arra enged következtetni, hogy azok földönkívüli eredetűek. Azt állapították meg, hogy a szemcsék koncentrációja a talaj különböző régióiban összhangban van a meteoroid levegőben történő robbanás törmelékének vélhető eloszlásával.
Lehetséges magyarázatok
Az eseménynek számos különböző magyarázata merült fel, a legvalószínűbbek egyeznek abban, hogy a Föld légkörébe behulló égitest okozta.
Az egyik lehetséges elmélet szerint az eseményt egy üstökös robbanása okozta. A robbanás során széthullott égitest darabjai már túl kicsik voltak ahhoz, hogy becsapódási krátert hozzanak létre. Egy orosz tudós, Vlagyimir Alekszejev véleménye szerint a tunguszkai eseményért felelős égitest hasonló volt a Halley-üstököshöz. A faanyag és a talaj vegyelemzése igazolta, hogy a tunguszkai égitest összetételét tekintve nagyban hasonlíthatott a Halley-üstököshöz. A talaj vegyelemzése továbbá azt is megmutatta, hogy megszaporodott a platinacsoport fémjeinek, valamint a nehéz szénizotópoknak a tartalma, ami kozmikus eredetű anyagok jelenlétére utal.
Egy másik magyarázat szerint a tajgára egy jégaszteroida zuhant, amely fagyott vízből és szénhidrogén-gázokból állt. Ezt az elméletet támasztja alá, hogy a Leonyid Kulik-féle expedíció az 1920-as évek végén tőzeggel fedett gáztartalmú jeget fedezett fel. Bár a Kulik vezette expedíció ennek nem tulajdonított nagy jelentőséget, hiszen meteorit nyomait, kő- vagy fémdarabokat kerestek, Gennagyij Bibin fizikus szerint a gáztartalmú jég felfedezése a jégaszteroida hipotézisét igazolja.
Egy újabb elmélet
Egy újabb, 2020-as tanulmány, Danyiil Krennyikov (Szibériai Szövetségi Egyetem, Oroszország) vezetésével valami egészen mást állít. Az ő elmélete szerint egy aszteroida csak keresztezte a Föld légkörét: behatolt az atmoszférába, majd el is hagyta azt, tehát nem történt robbanás vagy becsapódás. Úgy gondolják, hogy a főleg vasból álló, 200 m körüli átmérőjű égitest a Föld légkörén való áthaladás után folytatta keringését a Nap körül. A fákat az áthaladás következtében kialakult lökéshullám döntötte ki. Egy ilyen esemény során valóban nem keletkezne kráter. Ha ez az elmélet helytálló, akkor nagyon közel volt az emberiség egy katasztrófához, amit szerencsésen elkerült.
A 2013-as cseljabinszki esemény adatai alapján létrehozott új modellek szerint a Tunguszka-eseményt előidéző űri vándor 60-80 méter átmérővel rendelkezett. Ezt egy olyan testre számolták ki, mint amely a cseljabinszkinél nagyságrendekkel nagyobb légrobbanásos jelenséget okozott.
Az aszteroida-hipotézis fő problémája az, hogy egy kőzet-objektumnak krátert kellett volna létrehoznia ott, ahol a talajba ütközött de ilyen krátert nem találtak. Természetesen feltételezhető, hogy egy ilyen objektum, aszteroida a légkörön való áthaladása során a nyomás és a hőmérséklet olyan szintre emelkedett, hogy az szétrobbant, viszont a pusztításnak olyan teljesnek kellett volna lennie, hogy jelentős méretű törmelék ne maradjon, valamint hogy a robbanás során a felső légkörbe szórt anyag a fent említett légköri fényjelenségeket okozza – ennek valószínűsége csekély.
Mégis keletkezett kráter?
Sokáig az volt az álláspont, hogy a tunguszkai eseményhez nem tartozik becsapódási kráter. Ezzel ellentmond egy felvetés, miszerint a robbanás feltételezett epicentrumától 8 km-re található 708 m hosszú, 364 m széles és 50 m mély Cseko-tó a keresett kráter. A tóról nincs említés 1908 előtti feljegyzésekben. A tó alakja eltér a térségben lévő egyéb tavakétól, és azoknál mélyebb. Az elliptikus alakot egy lapos szögben becsapódó objektum is létrehozhatta.
Ha ez a feltevés igaz, akkor a felrobbant égitest egy darabja hozta létre a krátert, ami a robbanáskor leszakadva tovább folytatta útját. A feltevés igazolásához a tó aljzatának részletesebb vizsgálata szükséges. Hangradaros vizsgálatok alapján a tó aljzatán felhalmozódott üledékben kb. 10 méter mélyen a környezőtől eltérő jellegű réteg húzódik. Ennek a rétegnek a vizsgálata választ adhat a kérdésre, hogy a tó valóban egy becsapódás következtében jött-e létre. Eddig azonban csak 1,8 méter mélységig sikerült mintát venni az üledékből, így ez a kérdés még válaszra vár.
Az esemény körül még mindig sok a kérdőjel, talán soha nem fogunk minden részletet megérteni. Az orosz kutatásokra szánt pénzekből valószínűleg még sokáig nem jut arra is elegendő, hogy ezt az egész emberiség számára – a távoli múltból a távoli jövőnek üzenetet hordozó rejtélyt – megfejthessék. Annyi biztos, hogy a Föld ez idáig ismert történetében nem sok ehhez fogható eseményről tudunk. Pedig a tunguszkai rejtélyben rejlő (talán az emberiségnek szánt) üzenetet nagyon fontos lenne minél előbb megfejteni.
CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
(Nagy Zsófia tudományos munkatárs írása nyomán)
