Zöld Angélának közel száz követője van a Facebookon. Amíg ők csak a sütikről és és tortákról készített felvételeiben gyönyörködnek, a családja – főleg az unokák alig várják, hogy a finomságokat azon frissiben „zsűrizhessék”. Nem is marad belőlük még morzsányi sem, csak a fotók dokumentálják, hogy milyen jól sikerültek!
Angika ezentúl velünk is megosztja a receptjeit, s a készítmények fényképeit. Fogadják szeretettel.
Csörögefánk
Hozzávalók
- 45 dkg félsima (félfogós) liszt
- 4 db tojássárgája
- 50 g porcukor
- 1 csipet só
- 5 kanál rum
- tejföl annyi, hogy ne legyen nagyon puha a tészta.
Elkészítés
- Jól összegyúrjuk
- Fél órát pihentetjük, aztán jó vékonyra kisodorjuk, derelyemetszővel rombuszokra vágjuk, közepükön kétszer bevágjuk és forró olajban kisütjük.
Csörögefánk
Hozzávalók: 45 dkg félsima (félfogós) liszt,4 tojássárgája, kicsi (50 g) porcukor, pici só, 5 kanál rum, valamint annyi tejföl hogy ne legyen nagyon puha a tészta. Jól összegyúrjuk. Fél órát pihentetjük,aztán jó vékonyra kisodorjuk, derelyemetszővel rombuszokra vágjuk, közepükön kétszer bevágjuk és forró olajban kisütjük. A pirosra sült fánkot vaníliás cukor és porcukor keverékével meghintjük.
Farsangkor fogyasztjuk
A csöröge vagy csörögefánk hagyományos ünnepi, főleg farsangkor fogyasztott étel. Édes, ropogós, fánktésztából készült, forró zsírban vagy olajban kisütött édesség. Magyarországon Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) védjeggyel rendelkező termék. Forgácsfánk és herőce néven is ismerik. Jókai az És mégis mozog a földben pl. így ír erről: „Sőt még az is megtörténik, hogy poszpásznak barátfülét hoznak fel (amit csörögének, herőcének, forgácsfánknak, borkorcsolyának s nem tudom még mi mindenfélének is neveznek szerteszét az országban), ami napkeleti virágnyelven azt jelenti, hogy szívesen látott vendég van a háznál.”
Története, változatai
A magyar csöröge szót legelőször 1565-ben jegyezték fel; feltehetően a forró zsírban sülő tészta hangjára vagy a keményre, szárazra sült tésztadarabok zörgésére utal. Régi ünnepi étel, melyet farsang és jeles családi események alkalmával fogyasztottak. Egyesek szerint Erdélyből terjedt el a többi magyarlakta vidéken, de más vélemények alapján a palócok között is régóta ismert volt.
A csörögéhez hasonló sütemény sok más európai népnél is hagyományos ünnepi, főleg farsangkor fogyasztott édességnek számít, így például az olaszoknál (chiacchiere), franciáknál (bugnes vagy merveilles), lengyeleknél (chrusty vagy faworki), bolgároknál (kukurini), ukránoknál (verhuni). Mongóliában és Kína északi részein is ismert. Az Egyesült Államokban a holland bevándorlók terjesztették el, cruller néven.
