Az esőzések után kemény és szikkadt lehet a talaj. Még alig lehet rálépni, de a gyomok, minden eddiginél nagyobb mennyiségben, feltörnek, s elborítják a kertet. Eszünkbe ne jusson a régebben használatos gyomirtó szerek alkalmazása, ha nem akarjuk hosszú időre megmérgezni a földet, s azt is, ami még teremhet benne!
Sarabolóval, kapával, kézzel ritkítsuk, irtsuk, tépjük ki a gyomokat. Nincs hatékonyabb, persze nehezebb módszer se, ennél. De most úgy is fel kell lazítani a talajt, mivel a víz nemcsak ledöngölte, a tápanyagokat is kimosta belőle. A megjelenő gyomokból tájékozódhatunk, mire van szüksége a kertünknek.
Savanyú talajban jelenik meg a kis mezei sóska, a csibehúr, a gilisztaűző varádics, a madár-keserűfű.
Nitrogénhiányos a talaj, ha a pázsitban fehérhere tűnik fel, az ágyásokban szántóföldi zsurló, tarlóhere, szántóföldi harangvirág kezd szaporodni.
Túl sok nitrogén van a talajban, ha aprócsalán, pásztortáska, ragadós galaj, tarack, árvacsalán, kutyatej jelenik meg az ágyásokban.
Mi a teendő?
Talajsavanyúság megszüntetésére mészport, nitrogén pótlására a szerves humusztrágyát szórjunk, s ezt sekélyen dolgozzuk be a földbe, majd bőségesen öntözzük meg, hogy a talaj egy ásónyom mélységig (25-30 cm) átnedvesedjen. A következő nap szerves hulladék-anyaggal (szalma, fű, tőzegtrágya, friss komposzt) borítsuk be. Van, aki a kert jelentős területén, nemcsak a szamóca, hanem a paradicsom, a paprika, alá is fekete fóliát terít, s ezzel kivédi a gyomok szaporodását.
Egyszerűbb megoldás, ha zöldtrágya növény magját hintjük szét a sekélyen megmunkált talajra, belegereblyézzük, s hagyjuk 10-20 cm-re megnőni. A legjobb a hajdina (pohánka), amely fertőtleníti is a talajt, s nemcsak a gyomokat, a kártevőket is kiűzi onnan.
