Ezt akkor is fontos tudni, ha saját magunk keltetjük, tűzdeljük, neveljük. Ugyanis még kevés helyen áll rendelkezésre egyenletes hőmérsékletet, világosságot biztosító üvegház. Van, aki fűtetlen fólia alatt, más a konyhaablak párkányán neveli az ültetésre szánt zöldségfélék palántáit. És, a földkeverék, illetve tápkocka, a különféle hő- és fényviszonyok, az öntözés módja mind-mind alapvetően meghatározhatja a palánta fejlődését. Rossz fényviszonyok mellett felnyurgul, gyenge földkeverékbe vetve satnyává válik, huzatba, fűtetlen helyre téve megfázik, s visszamarad fejlődésében még a legjobb minőségű vetőmagból csírázó növény is. Hideg öntözővízzel, az egyenletes melegben levélkéit bontogató palántát, úgyszólván leforrázhatjuk. Ha készen vásároljuk a palántát, módunk van kiválasztani a legerősebbeket, legegészségesebbeket.
A palánták
Zeller – Legalább 7 sötétzöld, alul sem sárguló, rövid szárú levele legyen, de az egész palánta ne legyen magasabb 15 cm-nél. Az egészséges palánta gyökerei fehérek, a földlabdát lazán megkötők. A meleg, napos helyeket kedveli. Ismert népies neve celler. Értéke inkább gyökérgumójában rejlik, de a szárát is hasznosítják. A zeller – a petrezselyemmel együtt – azon népi gyógy- és fűszernövények közé tartozik, amelyek erős vízhajtó hatásúak. A népi gyógyászat szerint még arra is képes, hogy a vesehomokot kihajtsa.
Saláta – Legalább 5 erős, friss, 10 cm-esnél nem nagyobb levele legyen. És ne legyenek elszáradt alsó, illetve száraz szélű felső levelei. Gyökérzete legyen ép, erőteljes. Ugyanis a salátának csak a gyökere kerül a földbe, s azt erősen kell rögzíteni. A fejes salátáknak több száz változatát ismerjük, legismertebb közülük a cos, a ropogós fejű saláta, vajfejű saláta és a laza fejű saláta, de létezik vadon termő rokona is, amelyet keszeg saláta néven ismerünk. A fejessaláta változata az alább részletezett jég-, lollo-, tölgylevelű-, batávia- és a római saláta is.
Paprika – Legalább 5 fejlett levele, erős levélszára, s bimbós, vagy virágzó, 20 cm-nél nem magasabb, zömök, ép gyökerű palánta legyen. A palántanevelő közeg kellően levegős legyen, jó legyen a nedvesség megtartó képessége, a tápanyaggazdálkodása, és a közegben ne forduljanak elő kórokozók. A fenti szempontoknak a steril tőzegalapú közegek felelnek meg a legjobban, amelyekhez a palántanevelés során szükséges tápanyagokat hozzákeverték.
Káposztafélék – Karfiol, karalábé, káposzta palántáján legalább 5 fejlett levél legyen, de száruk ne legyen megnyúlt, gyenge, 2 cm-nél ne legyen hosszabb. A levelek egyenletes színűek, nem foltosak, vagy összesodródottak, s nem fonnyadtak. A káposztafélék nem tartoznak a melegigényes zöldségfélék közé, a 13 0C körüli hőmérsékletet tartjuk számukra optimálisnak, ami nappal, borult időjárás esetén értendő. Érzékenyek a megfázásra, ilyen esetben jarovizálódnak, azaz magszárat fejlesztenek.
Uborka – Ha a palánta elérte a 20 cm-es nagyságot, 4 lomblevet növesztett, s erős, tömzsi, kiültethetjük. Különleges ápolási munkája a metszés. Azért van rá szükség, hogy kedvező legyen a termés és a lombozat aránya. Egy héttel a kiültetés előtt 3 lomblevelet hagyunk a hajtáson, s a csúcsot kicsípjük. Másodszor a kiültetést követően, 5-6 lomblevél meghagyásával, az elsőrendű oldalhajtásokat metsszük meg. Ezzel elérjük, hogy a tő körül, körkörösen fussák be a hajtások a talajt.
