A sok esőzés, a talajt borító belvizek, a rengeteg rovar, a szúnyoginvázió, a békák rendkívüli méretű szaporodását is kiváltotta. A varangy stratégiája ugyanis az, hogy sok petét rak, hogy a számukra kedvezőtlen időjárási körülményeket is túlélje néhány egyed. Az idei időjárás igen kedvező volt a békák számára, a sok víz és táplálék szinte az összes utód megmaradását elősegítette.
Úton és útfélen, kertekben és udvarokban, a garázsokban és a pincékben, az ajtórésekben, mindenütt ott ugrálnak, lapulnak. A falusi ember tudja, hogy az időjárás, a továbbiakban, ha normalizálódik, visszaállítja a természetes egyensúlyt ezúttal is. Addig azonban, szerencsére, még a meleg őszi napokon, a mértéktelenül elszaporodott szúnyogokat, azok lárváit, s a többi rovarkártevőt, a meztelen csigákat a sok kicsi varangy segít elpusztítani. A békákat pedig, ha túl sok maradna belőlük, a siklók fogják összeszedni.
Mi azonban ne bántsuk se egyiket, se másikat. A zöld varangyok (Bufo viridis) kisebbek, mint a barna varangyok, kifejlődve sem érik el a 10 cm-t, s nagyon hasznosak a számunkra. A barna ásóbékák (Pelobates fuscus) kissé nagyobbak, s nemcsak a rovarkártevőket, meztelen csigákat, szúnyogokat pusztítják, lárváik a rothadt növényi részecskékkel táplálkoznak, tehát a vizeket, nedves talajt is tisztítják. Ezek szívósabb túlélők, át is telelnek, mivel beássák magukat a homokba, talajba. Védettek! Örüljünk nekik, hogy még nem pusztultak ki.
