Hívjuk snidlingnek, pázsitfűnek, elvetjük a zöldséges kertben, majd kiültetjük a virágágyások szélére, sűrű bokrocskáit télen, cserépben beállítjuk a konyha ablakába. Apróra metélt, hengeres szárai hagymaként illatoznak. A nálunk termesztett metélőhagyma (Allium schoenoprasum) évelő fűszer-és dísznövény. Gyógyhatásai olyanok, mint a többi hagymáé. Vértisztító, érelmeszesedést lassító, koleszterinszint csökkentő, vérrögképződést gátló, gyulladásokat csillapító, étvágyjavító.
A kertészkedésben járatlanokat megtévesztik a reklámok: egyenesen a cserépbe vetik a magját, s csalódottan látják, hogy csak tűvékonyságú fűszálacskák nőnek ki belőle. Nekik ajánljuk, hogy ősszel a már becserepezett, sűrű snidlingcsomókat vegyék téli fogyasztásra. A hozzáértők tudják, hogy vetni (sorokba, avagy fészkesen) tavasszal kell. A tavaszi vetésből őszre válnak bokrossá a tövek, ilyenkor kell, októberben, földlabdával, először a hideghatásnak kitéve, pincében, vagy kamrában szikkasztani, majd cserepekbe ültetve, téli hajtatásra az üvegházba, lakásba bevinni.
Mivel évelő növény, a kertben megritkítva, a helyén is hagyhatjuk, de szét is ültethetjük. A második évben a snidlingnek üde, lilás gombocskás virágai lesznek, még a virágágyások szélén is kellemes látvány.
Aki jobban szereti a fokhagyma illatát, tavasszal vethet (télre cserepezhet) fokhagymafüvet, bimbós metélő fokhagymát (Allium tuberosum). Termesztése, gondozása megegyezik a snidlingével, csak levelei nem csövesek, hanem húsosak. Az egész növény fokhagymaillatú. És nem lilát, hanem fehéret virágzik. Az ágyások szélére ültetve, távol tartja a rágcsálókat, rovarokat. Élettani hatásai megegyeznek a többi hagymáéval, valamint a vöröshagyma ízű metélőhagymáéval.
