Valljuk be férfiasan, mi nők nemcsak főzni szeretünk, hanem enni is. Sőt meglehetősen „kívánósak” vagyunk. Van, aki a franciakrémest imádja, más megint a túrós rétest, (vagy mint Gombóc Artúr) a csokoládét. De vannak, akik nem tudnak meglenni a tejföllel nyakon öntött kolozsvári rakott káposzta, vagy székelykáposzta nélkül.
És hogy ne felejtsük el hozzátenni, a sokat emlegetett és dicsért konyhánk, a főzési szokásaink is „rátesznek” kóstolgatási, „csak egy csipetnyit!”hagyományainkra, több merő-és evőkanállal, mint arra szükség lenne, a tejfölből, a zsírból, a kolbászból vagy a szalonnából.
Elvégre a magyar konyha ezektől az igazi…
És még a reklámok is, amelyekkel a magyarországi tévécsatornák „besegítenek” a mérhetetlen mennyiségű kacsa-libapecsenye és egyéb, bennünket, a hagyományos konyhánkhoz ragaszkodókat boldogítók étvágyának (étkezési szokásainak) „szinten tartásába”.
Puffadtságot érez? Már egy falat sem megy le a torkán? Pedig telis tele az asztal minden földi jóval, zsírtól csillogó oldalassal, sültekkel… Semmi gond! Vegyen be néhány szem epegörcs oldó ilyen olyan bevált szert – és falatozzon, sőt „zabáljon” tovább!
Főleg nők szenvednek az epeutak betegségeitől, az epekövességtől, illetve az epehólyag-gyulladástól. Az állapotukat alapvetően befolyásolja az, mit esznek-isznak, amikor már orvosra, kezelésre szorulnak, a helyes étrend kiegészíti a gyógyszeres kezelést is.
Az epe betegségei közül az epekövesség a leggyakoribb. Fennállhat tünetek nélkül is, de járhat lázzal, fájdalommal, hasi görcsökkel is, és kísérheti hányinger, hányás, sárgaság is.
A máj választja ki a zsírok lebontásában részt vevő epeváladékot (0,2-0,4 ml-t percenként), amelyet az epehólyag tárol. Többek között vizet, epesavas sókat, lecitint, koleszterint tartalmaz. Ha az epe összetétele megváltozik, az epeváladékból változatos nagyságú és anyagú kövek (leggyakrabban koleszterinkristályok, de előfordulnak az epefestékből pigmentkövek is) csapódhatnak ki.
A magyarok (éppen a hagyományos étkezési szokásainknak köszönhetően) mintegy hatodának fejlődik ki élete folyamán epeköve az epehólyagban vagy az epevezetékben. A nők körében négyszer gyakoribb ez a betegség, mint a férfiak között. Bizonyos betegségek, például ismétlődő epehólyag-gyulladás, a magas koleszterinszint, az elhízás, a cukorbetegség, a májzsugorodás elősegíthetik a képződésüket, de az erre való hajlam öröklődhet is, hiszen gyakori a családi halmozódás.
Ez olyan értelemben is igaz, hogy a családi főzési szokások nemzedékről-nemzedékre öröklődnek, ugyanolyan „vastagon” sütnek-főznek, ugyanolyan egészségtelenül étkeznek a nagyszülők, a szülők és az unokák…
Ijesztő görcsök
Az epekövesség többnyire valamilyen irritáló étel fogyasztása után okoz tüneteket, amikor a bővebben termelődő epeváladék kiürítéséhez az epehólyag összehúzódik. Ilyenkor fordulhat elő az is, hogy az addig tüneteket nem okozó kő elzárja az epevezetéket. A kiváltó „bűnös” leggyakrabban valamilyen zsíros, nehéz étel. De egyéni érzékenységtől függően lehet tojás, zsírban pirított zsemlemorzsa, vagy csülkös – tejfölös bableves, rántott sertéstarja, bécsi szelet, sajttal vastagon meghintett egytálételek – kinek-kinek érzékenysége szerint.
Az epegörcsöt az epehólyag elzáródása okozza. A jobb bordaív alatti heves, görcsös jellegű fájdalommal jelentkezik, de lehet a fájdalom késszúrásszerű is. Ha az el nem folyt epe elfertőződik, heveny epehólyag-gyulladás alakul ki, ezt a görcsök mellett magas láz és sárgaság jelzi.
Egyen naponta többször, keveset!
Az emberek jelentős része ülő életmód mellett dolgozik. Keveset mozog, tudatosan sétálni, futni, rendszeresen jó erőnlétben tartani a fizikumát – csak a fiatalabb korosztályok igyekeznek. A nők többségének pedig az időbeosztása, munkahelyi teendői és otthoni túlterheltsége olyan, hogy a torna már nemigen fér bele egyetlen napjába sem.
A tévé mellett, nassolgatva piheni ki a nap, a hét fáradalmait.
Gyorsan „összejön” a túlsúly, meg a mindenféle nyavalya.
Az epekövesség és a testsúly összefüggéseire érdemes odafigyelni. Az egészségtelen étkezés, illetve az annak nyomán kialakuló elhízás egyértelműen elősegíti a kövek képződését. Nagyon rossz megoldást választ az, aki gyors, radikális fogyókúrával, böjtöléssel akarná ezt a folyamatot megszüntetni.
Az epehólyag összehúzódásának tartós szüneteltetése, az étkezések kihagyása, a túl szigorú diéta ugyanis kedvez a kövek kialakulásának.
Dietetikusok ezért a mérsékelt (napi 40-60 g) zsírbevitelt javasolják, amely segít az epekőképződés megelőzésében. A normális testsúly visszanyeréséhez az éhezés helyett egyébként is inkább a napi többszöri, kisebb mennyiségű, de gondosan megválasztott, kalóriában, szénhidrátban, zsírban szegényebb, rostban, zöldségben és gyümölcsben gazdagabb étrend és több mozgás ajánlható. Az epeproblémákra hajlamosak diétáját ajánlatos úgy összeállítani, hogy ne csak a tünetmentességet, az epeköves roham megelőzését segítse elő, hanem az elhízás csökkenését is.
Eperoham után: óvatosan az evéssel!
Közvetlenül az epeköves roham után a görcsöktől, fájdalomtól megviselt betegnek valószínűleg enni sincs kedve, de ajánlatosabb is legalább egy napot kihagynia. Az elegendő folyadék bevitelére azért ez idő alatt is ügyelni kell: igyon teát, ásványvizet, préselt gyümölcslevet. Másnap már jobban megy az evés, de szerencsésebb, ha inkább naponta többször, kisebb mennyiséget fogyaszt.
Az ételek legyenek zsírszegények, eleinte ajánlatosabb könnyebben emészthető, folyékony vagy pépes fogásokat választani. A második, harmadik naptól ehet háztartási kekszet, pirítóst, főtt krumplit, rizst, főtt sárgarépát, majd gazdagítható az étrend befőttekkel, főtt, zsenge zöldségfélékkel, később főtt, sovány húsokkal, zsírszegény tejtermékekkel. Fontos, hogy a napi mennyiség több étkezésre, kis adagokba legyen elosztva.
Ajánlhatók a tartalmas, de könnyen emészthető krémlevesek, mint például a zeller-, a brokkoli-, a cukkini-krémleves, vagy a zöldség-krémleves.
Roham után a kímélő, pépes ételek javasolhatók, ilyen például az újszerű köretnek is használható, de a roham utáni diéta első napjaiban főfogásként is elkészíthető vitamindús, könnyen emészthető burgonyás sárgarépa-krém.
Mit ne?
Mondhatnánk, hogy kellő óvatossággal, kisebb mennyiségben gyakorlatilag semmi nem tilos az epebetegek számára sem, de azért mégis vannak olyan élelmiszerek és ételkészítési eljárások, amelyeket ajánlatosabb elkerülni. A zsírosabb, rántással, habarással készített levesek, főzelékek , zsíros húsok, sajtok, szalonnafélék, a bő zsiradékban sült ételek ( fasírozottak, zöldségfélék, fánkok is), a panírozott fogások, a nehezen emészthető száraz hüvelyesekből főzött, füstölt húsokkal laktatóvá tett babgulyások, a puffasztó hatású zöldségfélék (például a káposzta, a karfiol, a kel) fellobbanthatják az epebetegség tüneteit.
Hasonlóképpen érdemes kerülni a friss, „még meleg” kelt tésztákat, péksüteményeket is. Az erős, csípős fűszerek, a bors, a csili, a vöröshagyma és a fűszerpaprika, vagy a vastag húsú „lecsó” paprika, szintén nem barátai az epekővel kínlódóknak, különösen nem zsírban puhítva, lecsónak elkészítve.
Még a gyümölcsök között is van olyan, ami nyersen bajt okozhat, ilyen például a körte vagy az őszibarack. Kompótnak azonban ezek is elkészíthetőek. A déligyümölcsökkel is vigyázni kell. A legjobb, ha kikérik az étkezésben járatos szakértő, vagy az orvos tanácsát. De például a kivi, vagy a narancs helyett, talán a grepfruit (kifacsart leve) jótékonyan hathat. Mindenki másképpen reagál ezekre is.
Figyelembe kell venni tehát az egyéni érzékenységet is, hiszen akad, akinek tejtermékektől, vagy a tojástól semmi baja nincs, másoknál pedig ezek is kiválthatnak heves tüneteket. Általában a kefir, a joghurt, a főzésre használt tej, a soványabb sajtok nem szoktak panaszt okozni, de a tejfölt, zsíros sajtokat, margarinokat jobb kerülni.
Amit bátran ehet
Sovány húsok és sonkák, szárnyasok nyugodtan fogyaszthatók. A húsok zsírtartalmát egy kis leleményességgel tovább lehet csökkenteni, például a húslevest lehűtve „lezsírozhatjuk”, a csirkének pedig nem használjuk fel a bőrét. A leveseket mostanában sokan méltatlanul mellőzik a napi étkezésből, pedig egyszerre lehetnek táplálóak, rostban, vitaminban gazdagok, és segíthetnek a megfelelő folyadék-bevitelben is.
Általában nem okoz panaszt a házi sütésű, jó minőségű (de nem fehér)kenyér, a graham-kifli, a kétszersült, a zsírszegény keksz, a búzadara, a rizs, a zöldségfélék közül a burgonya, a sárgarépa, a petrezselyemgyökér, a tök, a paraj, a zsenge zöldbab, a zsenge zöldborsó, a mángold és a gyümölcsök többsége. A zsenge zöldségek és/vagy az érett gyümölcsök fogyasztása nagyon fontos, így ezekre lehet támaszkodni, és bőséges változatosságra adnak módot.
Jó tudni, hogy az egyébként puffasztó hatású zöldségek kímélőbbé tehetők, ha fedő nélkül főzzük vagy pároljuk ezeket, és természetesen az erős fűszerezéstől is tanácsos óvakodni.
Burgonyás ételek is fogyaszthatóak, de a bő olajban sütött burgonya, vagy a túl zsenge újkrumpli ártalmas lehet. Az egészséges, érett burgonya, sütőpapírra szétterítve, karikázva vagy hasábbá szeletelve, kevés olívaolajjal meglocsolva, esetleg alumínium fóliába tekerve, egészben sütve, (párolva, főzve, vaj nélkül, pürének elkészítve) fogyasztható.
Annyira egyéni, mi okoz fájdalmakat, görcsöket, s mi nem, hogy mindenki összeállíthatja a saját személyére szóló ártalmas és nem ártalmas élelmiszerek listáját.
Az édességek közül a könnyebb piskóták, kevert sütemények, gyümölcsös készítmények, pudingok ajánlhatók a nehéz, vajkrémes tortafélék helyett.
Fontos, hogy az epebeteg étrendje mindennap tartalmazzon legalább 20-30 dekányi gyümölcsöt vagy/és zöldséget. Akinél panaszokat vált ki valamelyik (vagy mindegyik) friss gyümölcs, ne essen kétségbe! Válasszon a fagyasztott bogyósok (málna, feketeribiszke, áfonya) közül, vagy a gyökérzöldségek, illetve idényzöldségek közül olyat, ami semleges is, ízlik – és hasznos is!
Hagyma helyett póréhagymát, kel helyett pekingi (kínai) káposztát. És először párolva, főzve kóstolja meg, amíg hozzászokik az ízéhez és megszereti.
A legjobb, ha nem mások ajánlása alapján, hanem saját tapasztalatokból alakítja ki a listát: mi az, ami árt, mi az, ami használ – és ízlik.
Általános jó tanács, hogy a darabolás, reszelés, pürésítés, turmixolás segít könnyebben emészthetővé tenni a gyümölcsöket és zöldségeket. Viszont ne próbáljunk mindent simává, rostmentessé kavarni, aprítani. Bélrenyheséget idézhet elő.
A húsok elkészítésében a lassú párolás, a grillezés, a sütőzacskó vagy alufólia használata zsírszegényebbé teszi az ételeket. Ha lehet, mondjunk le a rántott húsokról. Egészséges divat a „szuvidálás”, a lassú sütés! Tulajdonképpen ez párolás: porhanyóssá válnak tőle a húsok, szinte rostjaikra szétesve maradnak ízletesek és rendkívül könnyen emészthetők.
Újszerű, vitamindús köreteket készíthetünk zöldségfélékből, például érdemes felfedezni a pikáns ízű zellert, vagy a boltokban kínált brokkoli-reszeléket.
Persze, idő és türelem kell hozzá, amíg rájövünk, mi ízlik, mi használ – anélkül, hogy ártana. De annyit megtehetünk a saját egészségünkért, hogy csipegetünk, válogatunk – amíg a nekünk valókra rá nem találunk!
Hasznos elfoglaltság „felfedezni” egy nekünk való, tápláló étkezési módot, egy korszerű konyhát. Csak szét kell néznünk az élelmiszerüzletekben, a piacon. Aki még bírja, a legkisebb kertben, a háza mellett, sokféle kímélő étrendbe való zöldségfélét termeszthet.
Talán még a több mozgás, egy kis futás, úszás, torna is „belefér” majd az egészségünkért kialakított „menetrendbe”.
