Egyre kevesebben vannak, akik módosítani kívánják a készen vett facsemetéken majdan termő gyümölcsfajtákat, vagy kívánságuk szerint, azok minőségét. Akik kicsit is jártasak a szemzés, oltás mesterségében, azok még a fák mélynyugalmi állapotában, decemberben, januárban vettek le az egészséges, bőven termő anyafákról, almáról, körtéről, szilváról oltóvesszőket. Ha ezeket fagymentes pincében, nedves homokba ágyazva, vagy nedves újságpapírba göngyölve fóliazacskóban, hűtőszekrényben tartották, nekiláthatnak a munkának.
Most, hogy megkezdődött a nedvkeringés, elvégezhetik az ivartalan szaporításnak ezt a módját. Az alany vastagságától függ, melyik oltási (szemzés) módot használjuk. Ha egyforma vastagságú az alany és az oltóvessző, akkor egyszerű párosítást végzünk. Ellenkező esetben alkalmazható a hasítékoltás, nyerges lapozás, kecskeláboltás. Gyakori megoldás, ha éppen nincs alanyunk, hogy kész, fiatal fába oltunk, s amikor megered, oldalágakat nevelünk belőle. Ezzel a módszerrel az aránylag kis kertben is lehet sok fajtánk. Persze, jó, ha nagyjából egyszerre érő fajtákat hozunk össze a permetezés és az egészségügyi várakozási idő miatt. A sebfelületeket kenjük be oltóviasszal, és szorosan kötözzük be rafiával vagy fóliacsíkokkal.
A kajszi és az őszibarack szaporítására inkább csak a szemzés jó.
Fontos, hogy az ősszel vagy tavasszal kiültetett facsemetékről gondoskodjunk. Miután megmetszettük, a mostani, igen száraz időjárás miatt, hetente legalább három alkalommal egy-egy vödör vízzel öntözzük meg. Ha azt látjuk, hogy a fa él, de a fejlődése nem indul meg, vegyük ki a földből, metsszük újra a gyökérzetét, és 24 órára állítsuk vízbe, majd ültessük vissza a helyére. A tövek körül alakítsunk ki tányért, ebbe öntsük a vizet. Néha kapáljuk is meg, hogy a gyökérzet levegőt kapjon.
A hirtelen jött melegben gyorsan kivirágzik a cseresznye, a meggy, a szilva, a kajszi. Már látható, mennyire lesz berakodva terméssel. Ha úgy látjuk, hogy ez a fa korához, kondíciójához mérten sok, akár a felére is visszametszhetjük a hosszú oldalágakat. Ezáltal közelebb hozzuk a majdani terhet a törzshöz, és kevesebb gyümölcsleválogatást kell majd végeznünk. A fának ez nem fáj.
Ha a ribiszke levelén antokiános elszíneződést tapasztalunk, ez biztos jele a levéltetvek megjelenésének. Nézzük csak meg a levelek fonákját.
Elég a Pirimor használata. Pirosbimbós állapotig el kell végezni az alma és a körte olajos permettel történő – gyakorlatilag – téli permetezését, hogy megsemmisítsük az áttelelt kártevőket. Akik ezt már korábban elvégezték, virágzás előtt egy lisztharmat elleni permetezést végezzenek az erre érzékeny almáknál. A most kihajtó levélkék még védtelenek, tehát óvnunk kell a fertőzéstől. Jók a kontakt-szerek: Kumulus, Sulikol K, Thiovit, Karathane LC. Az utóbbi időben arra törekedtünk, hogy ún. rezisztens fajtákat ültessünk. Tudnunk kell, hogy ezek inkább csak a varasodással szemben ellenállóak, a lisztharmattal szemben nem. Javarészük ugyanúgy lisztharmatos lehet, mint a Jonathan. S ha már védekezünk, a bimbólikasztó ellen Sumithion vagy Karate szert is tegyünk a permethez. A szamócát a levélbetegségek és a bimbólikasztó ellen Dithane és Sumition szerrel permetezzük.
