Éghajlatunk változását elsősorban a növénytermesztéssel foglalkozók, a kertészkedők tapasztalják. Az utóbbi évtizedekben például – szőlőtermesztő körzeteinkben – nálunk is kertben termeszthetővé vált a kivi és a füge. A délebbre fekvő kertekben egyre többen kitelepítik fügebokrukat az üvegházból a szabadba, a széltől, fagytól védettebb falak déli oldalába.
Az eperfafélék családjának legnagyobb, mintegy 1000 fajt számláló nemzetségéből Európában csak a Ficus carica található. Ez évelő, fás szárú cserje, gyökérzete hajtás eredetű, ún. járulékos gyökér. A vegetatív szaporítás miatt létrejött egyenrangú oldalgyökerek vízszintesen, nagy távolságra (10 – 12 m) húzódnak el. Merőlegesen a talajban alig fut gyökér. A meleg égöv alatt, a trópusokon 8 – 10 m magas, széles koronájú fává fejlődik. Egyelőre nálunk csak bokorrá terebélyesedik, 3 m-nél nem nő magasabbra. Magról kelt füge, tájainkon ritkán fordul elő. Nálunk a termésekben ugyanis nem képződnek csíraképes magok.
Szélárnyékba, napos helyre ültessük. Számoljunk vele, hogy terebélyes, akár 3 méter magas bokorrá is fejlődhet.
A füge minden évben igényel metszést, április végén, május elején, hogy új oldalelágazásokat fejlesszen. Kétszer is teremhet, júliusban és októberben. Többéves, jól fejlett bokrokról akár 8 – 15 kg fügét is szüretelhetünk. A legtöbben csak aszalva ismerjük ezt a aszámunkra túlságosan édes gyümölcsöt. Frissen a kissé túlérett füge a legjobb, amikor lédús, zamatos. Szőlőcukor, A- és C-vitamin található benne. Azért aszalják, mert a friss füge gyorsan romlik. De sokan különleges befőttként tartósítják.
Érdemes a termesztését megpróbálni. Ha a téli fagyoktól megfelelő takarással (szalmával, náddal, fenyőgallyal) meg tudjuk védeni, akkor erős, edzett, szépen termő bokorrá fejlődhet. Lehet dugványozással is szaporítani, de a szakboltokban cserepes példányai is kaphatók.
