Dicsérhetjük, miközben vékonyra szeletelve ropogtatjuk, vagy párolva ízlelgetjük ezt az újabban egész télen kapható kitűnő hófehér répát (?), retket (?). A magyar gasztronómia, egyelőre vajrépa, vajretek néven becézi. A szlovák vetőmag-katalógusokban most még csak egyetlen fajtáját találhatjuk „vodnica Albina” néven. És egymást túllicitálva magasztalja mindenki, aki már evett belőle. A tarlórépák (Brassica rapa) közé sorolják. Magát a tarlórépát is hívják kerekrépának, túróci répának. Szlovákiában már néhány éve ismét népszerűsítik, termesztik. Vetőmagját „kvaka”, vagy „okrúhlica” néven kereshetjük. A lényeg, hogy ez is igénytelen, bőven termő, régi időktől termesztett és fogyasztott népi eledel, takarmány volt. Nos, amióta újra felfedeztük őseink leleményes és egészséges ételkultúráját, minden évben újabb zöldségeknek örvendezhetünk. Ezek frissen is fogyaszthatók, s ugyanúgy, tejes erjesztéssel savanyíthatók, mint az uborka, vagy a káposzta.
Németországban a 17. század óta, máig nagy becsben tartják a vajrépát. Nem is lehet ezen csodálkozni, Goethe, akit nemcsak költőként, ínyencként is a legnagyobbnak tartottak, a vajrépát a legkiválóbb csemegének nevezte.
Tény, hogy termesztése nem nehezebb, mint a többi répa- és retekféléé. Ásványianyag-tartalma nagy, sok vasat, kalciumot tartalmaz. Karotinban, B-, B1- és C-vitaminban gazdag. Élénkítő, vizelethajtó, emésztésserkentő hatású. És nem csípős, nem is puffaszt, mint más retekféle. Tényleg olyan, mint a vaj, akár szeleteljük, akár reszeljük. Nem is válik fássá. Zsenge szárát, levelét is fel lehet használni nyersen, vagy párolva. Érdemes megpróbálni a termesztését.
