Számtalan internetes portál közölte az elmúlt hetekben-hónapokban a fenti címmel (kérdőjel nélkül) azt az ismertetést, amelyet bizonyos fenntartásokkal mi is megosztunk Olvasóinkkal. Az összeállítás szerint – „ A nagyszülők, dédszülők életében– ötven-hatvan évvel ezelőtt – az ételallergia még hírből sem volt ismert.”
Mi volt más akkoriban és mi változott, ami ennyire érzékennyé tette a mai embereket? – tették fel a kérdést.
Nos, talán lényegében az – hogy az orvostudomány még nem vizsgálta a jelenséget, nem adott nevet a tüneteknek. Tehát nem is gyógyították, vagy másféle gyógymóddal igyekeztek kezelni a kiütést, viszketést, hasmenést, hányást és a többi tünetet.
Ma már szinte népbetegség az ételallergia. Vagyis, inkább civilizációs betegség…
Talán az idősebb nemzedékekhez tartozók ezért nem veszik komolyan a fiatal szülőket, akik „elhiszik a gyerek hisztijét” a laktóz- vagy glutén- allergiáról, s orvost keresnek, adjon tanácsot, gyógyszert a tünetek enyhítésére.
A nagyszülők, dédszülők, akik még hírből sem ismerték az ételallergiát jó lesz, ha belegondolnak, mi minden változott. Mi lett más, ami ennyire érzékennyé tette az embereket bizonyos élelmiszerek, gyümölcsök fogyasztására?
Maguk a mai élelmiszerek lettek másfélék, különböző tartósító, ízfokozó szerekkel kezelik a lisztet, a készen vett pékárut, sütemény-és kekszféléket, a tejet, tejtermékeket, a húst, hentesárut, a fagyasztott, vagy üvegekben, dobozokban kínált készételeket, sőt bébipapikat…
Igaz, akkortájt (mondjuk fél évszázada) tájainkon, déligyümölcsöt csak hírből ismertek, boldogok voltak, ha karácsony táján narancshoz jutottak, vagy „amerikai mogyoróhoz”. Banánt csak különleges fogadások terített asztalain lehetett látni.
Lássuk, hogy még korábban, a 20. Század elejétől, elődeink életmódja miben különbözött a maitól!
- Az 1900-as évek elején őstermelőktől, kis gazdaságokból kerültek piacra az élelmiszerek. Nem volt felhalmozás. Takarékosan, jó beosztással kellett gazdálkodniuk. Azoknak is, akik eladták, de azoknak is, akik megvették az árut. Naponta, hetente szállították a városi vevőknek, vagy azok mentek érte a piacra.
Ez tette lehetővé számukra, hogy annyi tápanyaghoz jussanak, amennyi a frissen termett zöldségekben, gyümölcsökben és a frissen vágott állatok húsában található.
Húst, gyümölcsöt keveset fogyasztottak. A szegényebb rétegek általában csak kenyéren és szalonnán – vagy kenyéren és vöröshagymán – tengették az életüket. Akkortájt ritka volt a kövér ember. Ha mégis – betegség okozta a túlsúlyát, nem a táplálkozása.
A csecsemők nem tápszereket, hanem anyatejet kaptak, ha „elapadt” az anya teje (a sok munka, hiányos táplálkozás miatt gyakran előfordult), kecsketejet, vagy tehéntejet kapott.
- Nem „diétáztak”, nem bántak könnyelműen a testükkel és az anyagcseréjükkel.
Szezonálisan termő gyümölcsöket, zöldségeket fogyasztottak. Nem számolták a kalóriát, hiszen úgyis ledolgozták, elégették azt a mennyiséget napközben. Nem fogyókúráztak betegesen, nem akartak csontosra lesoványodni. Köszönhető volt ez annak is, hogy nem volt „divat” a sajtóban, rádióban – reklámként – folyamatosan azt sugallani, hogy nem néznek ki elég jól, fogyniuk kell. Természetesen nem kínálták világszerte a modellméretek elérését segítő különböző csodaszereket sem.
Az élelmiszeripar még gyerekcipőben járt, ezáltal ételadalékoktól, tartósítóktól mentes élelmiszereket fogyasztottak. Egészséges volt az anyagcseréjük, mivel a szervezetük igényei szerint étkeztek.
A gazdálkodók, falusi termelők a gyümölcsből termett „felesleget” megaszalták.
A burgonyát, zöldséget vermelték.
- Az ételt nemcsak a falvakban, a városi konyhákban is otthon főzték meg, hagyományos elkészítési módszereket alkalmazva.
Feldolgozott étel vásárlására nem volt lehetőség, és étteremben enni ritka luxus volt. Őseink szerencséjére ezek a tradíciók valóban kedvező hatással voltak az egészségükre.
- Nem ettek génmódosított, élelmiszer-adalékokkal, tartósítószerekkel és sűrítő anyagokkal telített készételeket. Akkor még nem voltak konzervek, amelyeket, antibiotikumokat és hormonokat tartalmazó húsokból készítettek, olyan szerekkel együtt, amelyek segítenek megőrizni az eltarthatóságukat a fogyasztók egészségének kárára.
A mára jellemző nagyüzemi élelmiszer-előállítás az összes mesterséges összetevőivel még csak csírázott az 1900-as évek elején. (A változás – konzervek előállítása – az első világháború idején kezdődött.)
- Akkortájt még elfogyasztották az egész állatot, ebbe beletartoztak az ásványi anyagokban gazdag csont-erőlevesek és a belsőségek is. Ma az áruházak polcairól, a hentesüzletekből hiányoznak a csontos részek, a belsőségek, vagy ha mégsem – drágábbak, mint a színhúsok.
Az állati csontokat megtartották vagy vásárolták, hogy erőlevest és csontlevest készítsenek belőlük. Ezeket az ételeket nagyra értékelték gyógyító tulajdonságaik miatt, és soha semmi nem ment veszendőbe.
- Amikor lázasak lettek, gyógynövények főzetét, teáit itták. Leveseket, erőlevest ettek. Nem volt orvos- vagy nővér-gyorshívójuk, de sokkal jobban bíztak a test természetes gyógyulási folyamatában, mint mi manapság. Az ételük volt az orvosság, függetlenül attól, hogy ezt felismerték vagy sem.
- Sok időt töltöttek a szabadban
Nem volt választásuk, hogy bent maradnak-e a lakásban, és játszanak a telefonjukkal vagy a számítógépen, vagy kint játszanak erdőn-mezőn. Gyerekként bújócskáztak, fogócskáztak a réten, vagy a kertben, biciklivel jártak vagy gyalog. Az iskoláig – vagy hazáig gyalog, később kerékpáron mentek, nem a szülők autójában ülve. Felnőttként pedig egész nap fizikai munkát végeztek, nem volt szükségük konditermekre.
Hogyan hat mindez az ételallergiára?
A táplálkozás befolyásolja testünk összes sejtjét. Egészségünk a táplálkozásunktól, étrendünktől függ. Egész immunrendszerünk azt tükrözi, ami a beleinkben rejtőzik. Ha a táplálkozás nem megfelelő, akkor minden sejt, minden szövet és szerv integritása sérülést fog szenvedni, így egyre nagyobb a valószínűsége, hogy bizonyos élelmiszerekre érzékenységet, allergiát váltanak ki.
Több mint fontos, hogy ne kínozzuk magunkat cukorral, zsírral és túl sok fehérjével! Fogyasszunk viszont rostban gazdag ételeket, bőségesen igyunk vizet és mozogjunk rendszeresen.
És ha lehet, ott vásároljuk, szerezzük be a zöldség-és húsféléket, ahol „tisztán” állítják elő, vegyszermentesen termesztik a gyümölcsöt és zöldséget, hormon-adalékok nélkül nevelik a baromfit, vagy a többi vágóállatot. Lakhelyünkön, a legközelebbi farmon – nem valahol távol, a Föld más részein, ahová nem láthatunk el…
