A napsütötte virágágyakban a legkedveltebb nyári évelők közé tartozik néhány ismert sárga virágú faj, mint a cickafark (Achillea filipendulina), a szépecske (Careopsis grandiflora), a kokárdavirág (Gaillardia grandiflora), a napfényvirág (Helenium), a napraforgó (Helianthus), a napszem (Heliopsis) és az aranyvessző (Solidago).
A fehér margaréták közül folyamatosan virágoznak a Chrysanthemum maximum szimpla, félig telt és telt virágú fajtái. Sok színben pompázik a fáklyaliliom (Kniphofia), a magas évelő fox (Phlox paniculata) késői fajtái, a másodszor virágzó tekintélyes szarkaláb és a tarka csillagfürt. A virágzás után a talaj felett levágjuk ezeket, kora ősszel ültethetők, átültethetők.
Ha a kardvirágot (gladiólusz) vázába vágjuk, sok levelet hagyjunk a növényen. A föld felszínétől 30 cm-nél alacsonyabbra ne metsszük. Az elnyílt virágokat a szárakról levél nélkül távolítsuk el, így új bimbók fejlődnek.
A nyári évelők dugványai (Fukszia, Pelargonium, Lantana) augusztus végén, szeptemberben egységes földkeverékben a legjobb eredménnyel gyökereztethetők. Az oldalhajtásokból szedett fuksziadugványok virágzási készsége különösen jó.
Dísznapraforgót (Helianthus annuus) akkor vágjuk a vázába, amikor a tányér két külső köre elnyílt. Hosszú ideig tartós marad így. Nagy vízigényét figyelembe kell vennünk.
Az egynyári virágokat még egyszer fejtrágyázzuk, így egészen őszig fognak nyílni. A magképzést meg kell akadályozni. A magszárat csak akkor hagyjuk a növényeken, ha a mag érése és kiszóródása a célunk.
A liliom sarjhagymái, amelyek a levélhónaljban, rügyhöz hasonlóan fejlődnek (bulbillit), augusztus végén, szeptember elején kitördelhetők, s elültethetők.
